A TURUL-NEMZETSÉG SZENTSÉGE
A LEGSZENTEBB CSALÁDFA
Molnár V. József
(részlet)
A hajdan volt ember hitében a szenteket Isten hívja el szolgálatra, tudásuk közvetlenül Isentől származik, bennük, általuk az Ő akarata munkál maradéktalanul... A Teremtő minden nemzetnek, nemzetiségnek, családnak, egyszemélynek, s az emberek külömb-külömb csoportjának, rétegének juttatott szentet...
Eleink, a Turul-nemzetség fényes királyainak idején Emese méhének madáráldotta gyermekét, Álmost szentnek tartották, s akként tisztelték, s a tőle származó vezért, uralkodót valahányat. Nincs a világnak még egy olyan nemzetsége, amely egyenes- és oldalági leszármazottaiban annyi szentet adott volna az emberi-mindeneknek, mint Álmosé! De népünk a hagyományainkat értő, s azok szerint élő vidékeinken szentnek tudja Nimródot, Hunort és Magyart, s elhívottnak Isten-adta nagynak, gyalázat űzőnek Attilát, a Korona és a Korbács „érdemesét”-t...
S nincs a világnak még egy olyan hona, nemzete ahol, akinél a legfőbb szent a Korona lenne, aki az égből szállott alá, aki az érettünk emberré lett Isten – „Krisztus képe”, s István és László felajánlása okán Boldogasszony, örökös ég-adta királyságunk, örökös királynéjának éke. A magyar Szent Korona, mivel alkotója hasonlóképpen tette dolgát, mint a kisgyermek, mint Csontváry... – hagyta, hogy fogják, vezessék a kezét, mivel lét fölötti állapotban, révületben született, Isten tenyerén, valóban égből szállott alá, s a teremtő Úr Újszövetség értékű és érvényű kinyilatkoztatása; vele, általa, miképpen a szolgálatára rendelt magyari szentek valahányával Isten az eredendő, eleven rendet szándékozik visszaállítani, lehetőséget ad a Paradicsomát vesztett embernek, hogy amikor annak ideje érkezik az elveszett világba visszaemelkedhessék.
„Krisztus képe” szentjeinek személyenként más-más természetű dolog végzése osztatott, osztatik ki; s a szentek hierarchiájában királyiaknak adatik a legtöbb, a legnagyobb. Népünk szentjei közül Márton – akit a Középkor európai legendáriuma hun-magyar királyi sarjnak tart – az advent, az előkészület, az előkészítő (a kalendáriumban november 11-i névünnepe az adventot kapuzza); István és Imre, ekképpen, párosan az újjulást előző, s adó szükséges áldozat (István névünnepén, augusztus 20-án töve szakad az addig látványosan teret-időt szervező nő-növényinek a határban, s bennünk csakúgy, s Imre november 5-én a minden-élet áldozatba fordulását hozza); László, a táltoskirály a „keresztelőnk”, „a” kereszténység valósítója, az akkorra már széthulló, jelzősödő keresztény világban (a kalendáriumban Keresztelő János június 24-i ünnepe közelében, június 27-én kapta meg helyét); Árpádházi Szent Erzsébet az alamizsna (névünnepét november 19-e hozza), ő a télelő, annak atyatermészetű minden-jósága, a test teljes lecsupaszodása, az adás, az odaadás, hogy a lélek fehéren izzó fészekkel várhassa a születni készülőt; Margit, királyi apja IV. Béla, s a vele-társ magyari urak halálos bűne miatt, érettünk, s valahányunkért: az akkor, a most, s a majdan élőkért engesztelés (ünnepe a köves, jeges atyai szigor idejére, január 18-ra esik)... Margitot apja ajánlotta, adta engesztelő áldozatul az egyháznak, hogy békítse e tettel Isten jogos haragját; de valójában már anyja méhében a Teremtő hívta el szolgálóleányának e szüzet, táltossá, szentté nemesítve őt magzat állapotában...
(Szántai Lajos, Az Örök Királynak leánya Árpád-házi Szent Margit, Főnix Könyvek 20, Debrecen 1999)
--------
Az Árpád-házi szentek nem környezetük hatására, nem imádságos, vezeklő életvitelük miatt lettek szentek, hanem azért, mert szentnek születtek, „ahogyan a Turul-nemzetség kiáramló fényfolyamából a szent királyok és királylányok születni szoktak” (Szántai Lajos).
---------
A TURUL-NEMZETSÉG SZENTJEI
A Turul-nemzetség eddig összegyűjtött, hivatalosan szentté vagy boldoggá avatott szentjeinek névsora:
Szent István király (969/70-1038), Géza fejedelem fia
Szent Imre herceg (1007-1031), Szent István király fia
Skóciai Szent Margit királyné (1047-1093), Szent István király unokája – édesanyja Ágota Szent István lánya
I. Dávid vagy Dabid mac Mail Choluim Skócia királya (1085-1153), Skóciai Szent Margit fia, Szent István király dédunokája
Szent László király (1040-1095), I. Béla király fia, Vázsoly unokája
Árpád-házi Szent Piroska/Eiréné bizánci császárné (1088-1134), Szent László király leánya
Csehországi ill. Árpád-házinak is nevezett Szent Ágnes (1205-1282), III. Béla király unokája – édesanyja Konstancia III. Béla leánya
Árpád-házi Nagy Szent Erzsébet (1207-1231), II. Endre király leánya
Boldog Gertrud premontrei apátnő (1227-1297), Szent Erzsébet leánya
Árpád-házi Szent Kinga királyné (1224-1292), Lengyelország és Litvánia védőszentje, IV. Béla király leánya
Árpád-házi Boldog Jolán fejedelemasszony, majd klarissza szerzetesnő (1235-1298), IV. Béla király leánya
Árpád-házi Szent Margit, domonkos szerzetesnő (1242-1270), IV. Béla király leánya
Árpád-házi Boldog Erzsébet özvegy (1260-1320), V. István király leánya
Anjou/Toulouse-i Szent Lajos (1275-1297), Árpád-házi Mária fia, V. István király unokája
Protugáliai Szent Erzsébet királyné (1270-1336), II. Endre király unokája – Édesanyja Jolanta II. Endre leánya
Árpád-házi ifjabb Szent (vagy boldog) Erzsébet domonkos szerzetesnő (1292-1336), III. Endre magyar király leánya, az Árpád-ház utolsó aranygallyacskája
Anjou Szent Hedvig királynő (1374-1399), I. Nagy Lajos király leánya. Nagy Lajos úgy apai, mint anyai ágon a Turul-nemzetség leszármazottja
„Áldott az a nép, melynek vannak szentjei, és amely tiszteli azokat, mert mindenkor áthatja az isteni áldás és szeretet.” (II. János Pál pápa)
|
