 |
Árpád a költészetben
Alföldi Géza: CSAK A GYÖKÉR KITARTSON!
A Fa névtelen gyökereinek ajánlom
Kint a szőlőnkben, emlékszem rája,
deszka kunyhónk előtt állott
öregapám diófája.
Ha vihar támadt, - szőlőkötözéskor, -
dörgött az ég, csattant a villám,
füstölt az úton a felpaskolt por,
ahogy végigverte a dörgő...
|
|
|
Alföldi Géza: ISTEN KÖNNYE
Valaha az Isten lenézett a földre,
ezüst harmatként pergett rá a könnye.
Árpád vezér akkor ért át a hegyek
felől a vadvirágos rétre,
s Isten könnyét emelte mosdani
két erős kezével száradó szemére.
Alázatos szívvel koszorúja lágyan körülvette,
rónák illata óva...
|
|
|
Tóth Kálmán (1831-1881): ÁRPÁD SÍRJA
A Kárpátok oldalában
Egy nagy fehér omladvány van.
Azt beszéli a nép róla,
Hogy ez nagy temető volna.
Nyugosznak ott régi hősök,
Keresztjük a törpe törzsök. . .
A leomlott négyszög sziklák
Évezredes, titkos kripták.
És a nyugvó hősök...
|
|
|
2007 ÁRPÁD ÉV
1100 ÉVE HALT MEG ÁLLAMALAPÍTÓ ÁRPÁD FEJEDELEM
1111 ÉVE BIZTOSÍTOTTA A MAGYARSÁG RÉSZÉRE A KÁRPÁT-MEDENCÉT
Szőke István Atilla:
ÁRPÁD SÍRJÁNÁL
Holdvilág-árokban száll az ősi ének,
Magasztosan áldoz Árpád szellemének,
Lelke beivódott a rögökbe mélyen,
Tovább él majd...
|
|
|
HEJ BUJDOSÓ SZÉKELY... (népköltés)
Hej bujdosó székely, tekints fel az égre,
Vizsgáld meg a felhőt északról keletre,
Vizsgáld meg a felhőt, hogyan keletkezik,
Erdélyország fölött, miként sötétedik.
Ej, ha megnyílna az Árpád koporsója,
Árpád mély sírjából visszakiáltana:
"Hol vagytok székelyek, hazám bíztam...
|
|
|
ÁRPÁD APÁNK... (népköltés)
Árpád apánk, ne féltsd ősi nemzeted,
Nem veszhet el, ha eddig el nem veszett.
Hervad régi búnk és bánatunk,
Ej, haj, újra élünk, vigadunk.
Tud szeretni a magyar szív igazán,
Kit szeretne, ha téged nem szent hazám.
Hervad régi búnk és bánatunk,
Ej, haj, újra élünk, vigadunk.
* * *
|
|
|
ÁRPÁD IMÁJA... (népköltés)
Boldog Isten! Nézz ránk a magos egekből,
Áraszd ránk mosolyod fénylő napszemedből!
Nemzetek Istene! Add nekünk e földet!
MAGYAROK ISTENE! Tarts meg itt bennünket!
Évezredeken át, áldd meg életünket!
Viharban és vészben oltalmazz meg minket!
Addj szívünkbe békét, derűs...
|
|
|
Garay János (1812-1853): ÁLMOS
Szép Ázsiának földjén, a szittya nagy síkon
Büszkén miként a párduc, mint sólyom szabadon.
A zúgó Don tövében egy ősi nép lakott,
Dicső Magóg vérének véréből sarjadott.
Nem győzte még meg eddig ellenség fegyvere,
Honn áldás volt tanyája, künn rettegett híre;
De amit...
|
|
|
Horváth Endre (1778-1839): ÁRPÁD-ból
.............................................Téged,
Ekképen Huba Árpádhoz, fejedelmi vezérnek
Választánk. Te uralkodjál s ivadékod utánad
Rajtunk a legutólsóig. Valamerre szerencséd
Hordoz, mi követünk s karaink védelmezik élted,
Védd te szabadságunk, melyért fölemeltetel, őrizd
Mint apa,...
|
|
|
Garay János (1812-1853): ÁRPÁD, A HONALAPÍTÓ
Kié a gazdag tartomány
Közötte a Tiszának?
Bolgárok népe hódol ott
A nagyhírű Zalánnak;
A gabnagazdag rónaság
Arany kalászszal tartja ki,
Alpár bizalmas mezeje
Marhát, lovat tenyészt neki.
De rögtönebben, mint a nyár
Felhői megtolúlnak,
Árpáddal a magyar hadak
Mély Ungon...
|
|
|
Vörösmarty Mihály (1800-1855): ÁRPÁD EMELTETÉSE - Egy kép alá
Nézz Árpádra, magyar, ki hazát állíta nemednek;
Nézd, s tiszteld képét Álmos fejedelmi fiának.
Őt magas Ung mezején vérontó férfiak, és bölcs
Hadvezetők szabadon választván harcos urokká,
Bátor örömriadás közepett pajzsokra emelték.
Mint kel erős viharok tetején a sziklai...
|
|
|
Vörösmarty Mihály: ZALÁN FUTÁSA - Első ének (részlet)
Régi dicsőségünk, hol késel az éji homályban?
Századok ültenek el, s te alattok mélyen enyésző
Fénnyel jársz egyedűl. Rajtad sűrű fellegek, és a
Bús feledékenység koszorútlan alakja lebegnek.
Hol vagyon, aki merész ajakát hadi dalnak eresztvén,
A riadó vak...
|
|
|
Nagy Imre (1817-1840): ÁRPÁD
Mi zaj riad, mi nép tolong
Alpár! határidon?
Tán még kevés a csonthalom
S tusára forr a hon?
Lejárt a harcz, ül a vihar!
Zalán bujdosva fut,
Ha nyilna még az ég alatt
Egy más hazához út.
S talán utána...
|
|
|
Pósa Lajos (1850-1914): GONDOLJATOK ŐSEINKRE!
Tudjátok-e, mitől terem gazdagon a róna?
Tudjátok-e, mitől piros a fakadó rózsa?
Kardforgató őseinknek hullott itt a vére,
Ezeréves szép hazánknak minden kis rögére.
Gondoljatok őseinkre, mikor rózsát szedtek,
Mondjatok egy imát értük, ha kenyeret szegtek!
Foglaljátok a...
|
|
|
Pósa Lajos (1850-1914): MAGYARORSZÁG
Magyarország legszebb ország.
Gyönyörű szép Tündérország.
Földnek éke koronája,
Árpád tűzte homlokára.
Száll a lelkem örömébe
A Kárpátok tetejére.
Tetejéről messze látok,
Köszöntöm a szabadságot.
Hóborított büszke bércek
Századokkal szembe néznek.
Kékre festi...
|
|
|
Gárdonyi Géza (1863-1922): HÉT VEZÉR
Kékfekete bársony az ég teteje, -
abba ragyog a nagy Göncöl-szekere.
Nótát mondok a nagy Göncöl-szerkérről,
vagyis inkább a hét magyar vezérről.
Árpád volt az első vezér, a legfő;
szeme mint az oroszláné rettentő;
kardja, mint az istennyila úgy vágott!
Ki is vágott...
|
|
|
Gárdonyi Géza: A BUDVÁRI GYŰLÉS (Ezelőtt ezer esztendővel)
Erdély hegyormain máglyatüzek égnek.
Láttokra megsápad orcája a népnek.
Lóra székely, lóra! Szaporán Budvárra!
Hívja az országot Erdély rabonbánja!
- Háborút hírelve? - Nem hordatott kardot.
- Házasítja talán a fiát, Apoltot?
- Tűzlánggal nem hívnak menyegzőre népet.
- Hátha a...
|
|
|
Gárdonyi Géza: A BÁNHIDAI VECSERNYE
Napnyugtakor végeszakadt a nagy harcnak.
Úgy hevert a tót, mint a széjjelszórt asztag,
úgy hevert a mezőn halmokban, százával,
Köztük Szvatopluk is, véres koronával.
A magyar megtörli homlokát és kardját.
Táltosok a sziklán a szent-tüzet rakják.
A nap helyett mostan az világít...
|
|
|
Homor Imre: ÁRPÁD APÁNK
Mivé lett szép Magyarország?
Hol van, amit Árpád szerzett?
Duna tája, Tisza tája
Zokogástól, bútól reszket.
Árpád apánk, Árpád apánk!
Sír a magyar szíve-lelke;
Mivé lett szép Magyarország?
Veszve van hát minden? Veszve?
Hol van a Kárpát koszorúja?
Lankás Erdély merre, hol van?
Szomorúan...
|
|
|
József Attila (1905-1937): NEM! NEM! SOHA!
Szép kincses Kolozsvár, Mátyás büszkesége
Nem lehet, nem, soha! Oláhország éke!
Nem teremhet Bánát a rácnak kenyeret!
Magyar szél fog fújni a Kárpátok felett!
Ha eljő az idő - a sírok nyílnak fel,
Ha eljő az idő - a magyar talpra kel,
Ha eljő az idő - erős...
|
|
|
Tomory Zsuzsa: ÁRPÁD
Árpádként emelt a sors, s a nép magasba.
E név mögött ott vonul távol városok sora,
daliáik mind e névre egyesültek új célokra,
s lelkük virágát, mint színes szőnyeget,
vitték magukkal az ősi műveltséget:
Nimród, Kálnéh, Niníve és Erek
voltak állomásaid Egyiptomig
hol Hun...
|
|
|
|
|
|
|
