Árpád az ókorban



Az észak-egyiptomi dinasztia megalapítójaként egy ER-PAT, ER-PET, azaz Árpád nevű királyt tisztelnek, akinek neve mellett gyakran szerepel az őshazájára, a Zab folyó vidékére utaló ZAB név, amit az egyiptológusok SAB, SEB alakban írnak át. (A Nagy és Kis Zab folyó Észak-Mezopotániában (ma Irak) található.)

 

Michael Haberlandt, Ethnology (1920 London): A görögös formában írt Osiris, aki Kr. e. 3400–3200 táján uralkodott, magát szintén ER-PAT SAB-UR ősétől származtatta.

(Budge E. A. Wallis: The Book of the Dead, London 1956)

 

(Kubinyi Tamás, Álmos hét könyve – IV., 62. old., Agora Kiadó, Budapest 2010)

 

Szabir-magyar őshaza a Kr. e.-i tizedik évezred utolsó harmadától létezett a Tigris folyótól keletre, a Nagy és Kis Zab folyók mentén… A SA, SU subar ősnépről már a legrégibb ékírásos agyagtáblák írnak. Az agyagtáblákon subarnak megjelölt népet P. Dhorme azonosítja a klasszikus történetírók Saspeires, Sapeires, Sabeires, Sabiroi és Saberoi (vagyis szabir) elnevezések alatt feltüntetett népnevekkel. (Revue d’assyrologie et d’archeologie oriental VIII., 1911, című őstörténeti folyóiratban ‘Subartou-Mittani’ alcímen). Ez a megállapítás fényesen igazolja, hogy Mezopotámia autochton (eredeti) őslakos subar népe az ókori történetírók szabir népcsoportja, amely sokféle elnevezéssel bár, de egyértelműen a mi honvisszafoglaló szabírjainkat jelenti…

 

Az orosz Patkonov A szabirok nemzetisége című könyvében a honvisszafoglaló magyar népnek legalább egy törzsét a subar-szabir néppel azonosítja.

 

A szintén orosz Halokova régész megállapítja, hogy a volgai Bolgárország Szuvartu nevű városának a neve a magyarok őseivel függ össze, mivel a magyarok ősi neve szavar volt, mely eredetileg a szabir-szavir népnévre vezethető vissza.

 

Bobula Ida az Origin of the Hungarian Nation c. könyvének 50. oldalán írja, hogy amikor a magyarok a 9. század közepén a meotiszi mocsárvilágban laktak, akkor még magukat szabiroknak nevezték.

 

Badiny Jós Ferenc a Ősi Gyökér magyar kulturális szemle 1990. május-júniusi számának 59. oldalán a következőket írja: “Előbb, vagy utóbb azonban minden magyar kutatónak el kell ismernie azt a tényt, hogy a tatárlakai írásbeliségtől (Kr. e. 5200) kezdődően a Kárpát-medencében írásemléket visszahagyó SA-SAPIR nép történetét kell kutatnunk.”

Az istenes honfoglalók (1986) című könyvének 16. oldalán olvasható: “Árpád ükunokáiról – Tormásról és Bulcsúról – írja a Biborban született bizánci császár – aki az Árpád-fiaknak a bizánci császár vendégbarátja méltóságot ajándékozta, – hogy az Árpád-fiak magukat a szabir nemzetségből valónak vallották.

 

A magyarság őseit a szabirokkal köti össze Dümmert Dezső is, aki Az Árpádok nyomában c. könyvének 33. oldalán így ír: Jordanes és bizánci írók említik a hunokhoz tartozó népek között a Szkitiában, a Meotisz (a mai Azovi-tenger) mellékén lakó szavirokat is…” Konstantinnak A birodalom kormányzásáról (De administrando imperio) szóló munkája tehát hitelesen őrizte meg azt a valóságot, hogy a magyarok őseit – legalább is a nép egy részének őseit (a Megyer fejedelmi törzset, Árpád törzsét mindenképpen K.M.E.) a szavirok között kell keresnünk.

 

A Kárpát-medence honvisszafoglaló magyarsága történetéből a szabirokat kihagyni nem lehet. Padányi Viktor Dentumagyaria című könyvének 240. oldalán így foglalja össze idevonatkozó megállapítását: “A szabirság történetével lehetetlen foglalkozni anélkül, hogy annak feltűnő komplexumát tárgyalás alá ne vegye az ember, és ez a komplexum a modern formában magyar névnek feltűnő és évezredeken át állandó előfordulása a szabir földdel és szabir néppel kapcsolatban.

 

A régészeti leletek is igazolják, hogy a Felső és Alsó Zab folyó (Nagy és Kis Zab folyó) vidékéről – a szabir őshazából Kr. e. a 10. évezredből indul útjára a szabir-magyarok őstörténete.

 

(Bíró József, Szabirok, http://www.szabir.com )

GESTA HUNGARORUM



Anonymus

 

Részletek Anonymus krónikájából államalapító Árpád fejedelem származására vonatkozólag:

 

3/ Álmos

Az Úr megtestesülésének nyolcszáztizenkilencedik esztendejében Ügyek, amint fentebb mondottuk, nagyon sok idő múltán Magóg király nemzetségéből való igen nemes vezére volt Szcítiának, aki feleségül vette Dentü-Mogyerban Önedbelia vezérnek Emes nevű leányát. Ettől fia született, aki az Álmos nevet kapta. Azonban isten, csodás eset következtében nevezték el Álmosnak, mert teherben levő anyjának álmában isteni látomás jelent meg turulmadár képében, és mintegy reá szállva teherbe ejtette őt. Egyszersmind úgy tetszett neki, hogy méhéből forrás fakad, és ágyékából dicső királyok származnak, ámde nem a saját földjükön sokasodnak el. Mivel tehát az alvás közben feltűnő képet magyar nyelven álomnak mondják, és az ő születését álom jelezte előre, azért hívták őt szintén Álmosnak. Vagy azért hívták Álmosnak – ami latinul annyi, mint szent -, mivel az ő ivadékából szent királyok és vezérek voltak születendők. De erről ne többet!

 

4/ Álmos vezér

Álmos vezér pedig, miután világra született, nagy örömére szolgált Ügyeknek és rokonainak, továbbá Szcítia majdnem összes előkelőinek, merthogy az apja, Ügyek, Mágóg király nemzetségéből eredt. Maga Álmos meg szép, de barna orcájú volt; a szeme fekete, de nagy; a termete magas és karcsú; … Álmos egyszersmind kegyes, jóakaratú, bőkezű, bölcs, derék katona volt; vidám adakozó mindazok részére, akik Szcítia országában abban az időben katonák voltak. Midőn pedig Álmos az érett kort elérte, … hatalmasabb volt és bölcsebb Szcítia összes vezéreinél. És az országnak minden dolgát abban az időben az ő tanácsai szerint vagy az ő segítségével intézték. Mikor érett ifjúvá serdült, Álmos vezér akkor feleségül vette azon a földön egy igen nemes vezérnek a leányát. Ettől született Árpád nevű fia, akit magával vitt Pannóniába, …

 

5/ Álmos vezér megválasztása

A hungárusoknak igen vitéz és a hadi viszontagságokban felette hatalmas nemzete, mint fentebb mondottuk, eredetét a szittya nemzetből vette, amelyet saját nyelvén dentü-mogyernak neveznek. És ez a föld túlontúl megtelt az ott született népek sokaságával… Ezért akkor a hét fejedelmi személy … tanácsot tartott … s olyan földet foglaljon magának, amelyen laknia lehet. Akkor a választásuk arra esett, hogy majd Pannónia földjét keresik fel. Erről ugyanis a szállongó hírből azt hallották, hogy az Atilla király földje, akinek az ivadékából Álmos vezér, Árpád apja származott… Tehát a hét férfiú szabad akarattal és egyetértéssel vezérül és parancsolóul választotta magának, sőt fiai fiainak is a végső nemzedékig Álmost, Ügyek fiát, és azokat, akik az ő nemzetségéből származnak, mivel Álmos vezér, Ügyek fia, továbbá azok, akik az ő nemzetségéből származtak, jelesebbek voltak nem dolgában, meg hadban is hatalmasabbak. Tudniillik az a hét fejedelmi személy nem dolgában előkelő, hadban hatalmas, hűségben állhatatos férfiú volt. Akkor közakarattal Álmos vezérnek ezt mondták: “A mai naptól kezdve téged vezérünkké és parancsolónkká választunk, s ahová a szerencséd visz, oda követünk téged.” Majd a fent említett férfiak mindegyike Álmos vezérért – pogány szokás szerint – saját vérét egy edénybe csorgatta, s esküjét ezzel szentesítette. …

 

6/ Esküjük

Az eskü első szakasza így hangzott: Hogy ameddig csak az ő életük, sőt az utódaiké is tart, mindig Álmos vezér ivadékából lesz a vezérük. Az eskü második szakasza így hangzott: Hogy ami jószágot csak fáradalmaik árán szerezhetnek, mindegyiküknek része legyen abban. Az eskü harmadik szakasza így hangzott: Hogy azok a fejedelmi személyek, akik a tulajdon szabad akaratukból választották Álmost urukká, sem ők maguk, sem fiaik soha, semmi esetre ki ne essenek a vezér tanácsából és az ország tisztségeiből. Az eskü negyedik szakasza így hangzott: Hogyha valaki utódaik közül hűtlen lenne a vezér személyéhez, vagy egyenetlenséget szítana a vezér és rokonai között, a bűnösök vére omoljon, amint az ő vérük omlott az esküben, melyet Álmos vezérnek tettek. Az eskü ötödik szakasza így hangzott: Hogyha valaki Álmos vezér és a többi fejedelmi személyek utódai közül az esküvel kötött megállapodásokat meg akarná szegni, örök átok sújtsa. …

 

Copyright Árpád-tól Árpád-ig - Tervezte HunorNet