A TURUL-NEMZETSÉG ÚJJÁSZÜLETÉSE

Ransanus Petrus, olasz humanista, Mátyás király udvarában élt mint követ és megírta Magyarország történetét. Könyvében a Turul nemzetség reinkarnációját a következőképpen írja le:

Emese álmodik. Megjelenik egy Turul madár nagy ragyogással, berepül Emese méhébe, majd ezt követően ugyanez a Turul madár nagy fényragyogások között kijön Emese ágyékából mint egy hatalmas fénylő folyam, és a földkerekség minden pontjára fénylő sugarakat bocsájt ki magából és az egész földet bevilágítja. 

Hatalmas fényerőről van szó, amikor maga a Turul csillag ölt testet Emese méhében és általa reinkarnálódik a Szent királyok nemzetsége. Álmos és Árpád a tejút vonalát, fekvését követik a csillagos égbolton, s maga a tejút vezeti be ezt a népet a Kárpátmedencébe.

Amikor a Turul nemzetség – az Árpádház – 1301-ben kihal, a magyar nemzet kétségbe van esve. 1303-ban Ákos nembéli István országbíró III. Endrére hivatkozva mondja:

„Szent István atyai törzsökéből, véréből kihajtott aranyágacska törött le és az ország Rachelként siratja utolsó természetes királyát… fejvesztve megrendülten és megdöbbenve keresi azt, hogy hogyan lehet királyt találni, hogyan lehetne pótolni ezeket a királyokat…”

(Szántai Lajos előadásából: A TURUL NEMZETSÉG)

Szántai Lajos előadásaiban a Turul nemzetségről, vagyis a Árpádokról, a királylányokat beleértve, szent királyok dinasztiájáról beszél következetesen. És Magyarországról, ahol ez a szent királyi dinasztia uralkodott 500 éven át, pedig azt mondja: „Magyarország a világmindenség fényének hazája.”

A MEGYER TÖRZS

Szabir magyarság vagy onogur magyarság?

Padányi Viktor

(idézetek)

„… a magyar nép a szabir néphez tartozó törzsek és az onogur néphez tartozó törzsek 9. századi szövetkezéséből jött létre.

A Megyer-törzs hovatartozásának kétségtelen és korrekt megállapítása dönti el a kérdést, hogy melyik vonal jelenti a magyar nemzet történetének folytatását a honfoglalástól visszafelé, mert amelyikhez az tartozott a két összetevő közül, nemzetünk eredetének az a főága. A másik csupán mellékág, amely belefolyt.

A magot, ami körül a honfoglaló törzsszövetség létrejött, majd nemzetté kristályosodott, a Megyer-törzs jelentette. A Megyer-törzs fejedelme lett a törzsszövetség vezetője. A Megyer-törzs adott a kialakuló nemzetnek 412 éven át uralkodó családot és a nevet, melyet az a mai napig visel. A Megyer-törzs volt a honfoglalás kezdeményezője, irányítója, a Megyer-törzs szervezte a meghódított területet országgá és a Megyer-törzs köré tömörültek a többiek. A Megyer-törzs a magyarság kétségtelen és vitathatatlan magja és a magyar történet a honfoglalástól visszafelé a Megyer-törzs története név és lényeg szerint egyaránt. Őstörténetünkben rendet teremtő kérdés az, hogy szabir volt-e a Megyer-törzs, vagy onogur? Konstantinos Porphyrogenitos tudós bizánci császár két Árpád-unokának, tehát a Megyer-törzs két prominens tagjának közlése alapján írja meg, hogy az ősöket nem türköknek, hanem asphali szabiroknak hívták.

Az onogur törzsek évszázadokon át szervezetszerűen együttélő kötelék, nemzet voltak. Onogoria megdöntése óta (Kr. u. 680) mint egykori birodalmának határőrvidékére kitelepített gyepűnép, kazár fennhatóság alatt … élt bizonyos autonómiában.

A Megyer-törzs, az etelközi törzsszövetkezéskor, a hét szövetkező törzs között a leggazdagabb és a legerősebb. Erősebb a kende és gyula törzsénél és ez a tény szinte kizárttá teszi, hogy a lebediai onogur törzsek közé tartozott.

Dentu-Magyaria és Lebedia egy és ugyanabban a korban, egymás mellett létező két külön politikai, faji és nyelvi kategória volt, amelyek közül a 9. század második felében az egyiknek, a meotiszi Dentu-Magyariának központi törzse a Megyer és feje Álmos, a másiknak, a Donec-Don közén elterülő kazár vazallus-tartománynak, pedig a kazár kormányzat által kinevezett kende volt. Az egyik, Dentu-Magyaria szabir volt, a másik Lebedia, onogur. A két külön politikai és faji képlet megmagyarázza a vérszerződést és a két különböző nyelvet beszélő honfoglalókat. Meg­magyarázza, miért kellett a kazároknak az Alsó-Don Meotisszal szembeni vonalát 834-ben egy erődrendszerrel megerősíteni; Vernadskynak azt az állítását, hogy Kievet Álmos építette 840-ben; a Magyaria nevet; miért fordul elő a Magyar elnevezés olyan gyakran a Kaukázustól délre elterült egykori Szabiriában.

Dentu-Magyaria független szabir állam. Lebedia kazár főuralom alatt álló onogur határőrvidék. A két nép fajilag is, nyelvileg is különbözik, csak egyben azonosak, mind a kettő turáni. Dentu-Magyariát az Abaszida imperializmus arab nyomása elől ideszoruló szabirok alapítják, a kazároktól függetlenül és amíg fennáll, soha kazár fennhatóság alatt nincs. Dentu-Magyaria hadereje nem szolgál a kazár hadseregben, hadereje önálló háborúkat vív, 839-ben az Aldunánál, 860-ban Krimben, 862-ben a Kárpátmedencében, amint erről Hinkmár érsek értesít. Ennek a politikai képletnek a vezető törzse a Megyer-törzs, ettől veszi a nevét Dentu-Magyaria és ennek fejedelme az ország utolsó évtizedeiben Ügek fia Álmos.

A vérszerződés két vagy több különböző képlet szerződése… Vérüket csak különböző vérűeknek kell keverniük, hogy vérrokonság jöjjön létre.

Hogy a szabir és az onogur törzscsoportok közül melyik a lényegesebb elem a magyarságban, mint történelmi kategóriában, hogy melyik a nagyobbik erő, a nagyobbik mennyiség, tehát a nemzetet adó, jelentő és kifejező bázis, az a puszta tényből, hogy a megalakult törzsszövetség központi törzse a Megyer-törzs, fejedelme Álmos, majd Árpád, az nyilvánvaló. A vezetést a lényegesebbik összetevő, a nagyobb szerződő fél veszi át és diktálja a feltételeket. A nagyobb és erősebb kategória nem rendeli magát a kisebbik alá.

A szerződő törzsek két csoportja közül az volt nagyobb, lényegesebb, a tömörülés létrehozója, amely a MEGYER-törzset s annak vezérét, a fejedelmet zárta magába.

(Padányi Viktor, Dentu-Magyaria, Buenos Aires 1963, 128-140. o.)

A TURUL NEMZETSÉG ALKATA

Az Árpádok a TAURID embertípushoz tartoztak, mely nyomon kísérhető Palesztinán, Szírián át a Nílus deltájáig, a mai koptokig. (Andrássy Kurta János)

Mészáros Gyula a következőket írja „Az országfoglaló népelem monumentális kultuszhelyének egyetlen feliratos emléke a pomázi Holdvilág-árokban” című írásában, mely 1941-ben jelent meg a Nagy Budapest című újságban:

„… Feltárult a maga egész terjedelmében az a két hatalmas… mesterségesen lefaragott sziklafal… A sziklafal előterében az első temetkezőhely is megnyílt. A feldúlt és kirabolt sírban egy idősebb férfi csontváza feküdt. Az ide eltemetett halott, embertani meghatározás szerint az úgynevezett taurid (előázsiai) emberfajhoz tartozik. Az országfoglaló kötelékek „egyik” felsőbb rétegbeli embercsoportja is ebből a típusból való.”

Andrássy Kurta János szerint Mészáros a felsőbb rétegbeliség alatt nyilván a honfoglaló vezetőrétegéhez tartozó csoportra utal.

(Andrássy Kurta János: Holtak völgye, Holdvilág-árok, Írástörténeti Kutató Intézet, Budapest, 2000, 4. old.)

* * *

Szántai Lajos Szent Lászlóról  tartott előadásában a Győrött őrzött Szent László hermával kapcsolatban mondta:

„Szent László (1077-1095) arcában a pártus királyok arca jön vissza valami egészen időtlen mélységből… ez nem egy személyes arc, időtlen ez a királyi arc, mely a királyi szkíta népek körében bukkan fel, és mindig az uralkodó arcvonásait állítja elénk... Ha valaki egy árpádházi arcába belenézett, ismeretlen érzés és gyönyör fogta el, mert olyan volt, mint hogyha az emberiség fényteli korszakát látta volna. Azt az emberi arcot, amely közvetlenül a teremtés második pillanatában készült el. Ezek nem földi arcú emberek voltak…”

Idvezlégy kegyelmes Szent László kerály!

Magyarországnak édes oltalma,

Szent kerályok közt drágalátus gyöngy,

Csillagok között fényességes csillag.

(Ének Szent László királyról, XV. század, első versszak)

* * *

Piroska emléke az ikonográfiában

Kassai (Fehérné) Walter Anna

Kevés külföldre szakadt magyar eredetű királynénak vagy császárnénak maradt oly sok emléke, mint Árpádházi Piroska (?-1134), vagy mint a bizánciak nevezték Eirene, Szent László királyunk korán külföldre szakadt leányának.

Szent László király leánya Bizáncban élete végén nagyszabású monostort alapított, templomokkal, kórházakkal, szeretetházakkal a Mindenható (Pantokrator) tiszteletére. Az isztambuli Bizánci Intézet világhírű restaurátora és művészettörténésze magától az új Törökország atyjától Attatürk Kemál államelnöktől kapta a meghatalmazást, hogy az 1453 óta többszörös réteggel fehérre meszelt Hagia Sophia (Szent Bölcsesség) bizánci bazilika mozaikjait feltárja. Az 1935 óta folyó, aprólékos gonddal szinte négyzetcentiméterenként leválasztott mészréteg alól csodálatos élénk színű, aranyalapú mozaikképek sorozata került elő, a régi nagy bizánci dinasztiák élethű arcképeivel. Ebben a sorozatban bukkant rá Komnenos János császár és PIROSKA arcképeire is, amint az Istenanyának felajánlják a PANTOKRATOR templom adománylevelét és a hozzá szükséges aranyfedezetet. PIROSKA tartja tekercs formájában az ajándékozó levelet. János császár pedig a pénzes erszényt. PIROSKA az Árpád nemzetség tipikus tagjaként szerepel a mozaikon.

Erre a nemzetségre volt jellemző a keskenytövű, hajlott, metszett orr, feltűnően keskeny orrgyökkel. Ezt bizonyítja többek közt Szent László győri ereklyetartója, a tihanyi altemplom kriptájában megtalált I. András koponyája. Ugyanilyen arcállása Alexnek, a császári pár elsőszülött fiának is (Szent László unokája). 

(Magyar Történelmi szemle, II.3., Buenos Aires, 1971)

* * *

A Barberini Zsoltároskönyvben szintén látható Piroska, illetve a császári család korabeli ábrázolása, amely teljesen megegyezik a mozaikkal. A rajzon feltűnő Piroska magas, karcsú termete, ami szintén jellemző a Turul nemzetségre. A krónikák (Anonymus) és legendák szerint Álmos fejedelem magas és karcsú, Szent László fejjel/vállal nagyobb mindenkinél. A Turul nemzetség többi tagjáról nincs kiemelten szó. Tehát ez a két személy különösen magas kellett legyen, mert a magyar csak azt emeli ki, említi meg ami elüt a általánostól. I. András (1046-1061) és III. Béla (1172-1196) csontváza maradt meg egyedül épen, míg a többi a történelem különböző dúlásainak esett áldozatul. Mindkét király magassága 180 cm felett van! Piroska, Szent László leánya ugyan olyan magas, talán kicsit magasabb a képen mint császári hitvese. A valóságban biztos még magasabb lehetett, csak nem illett úgy ábrázolni. Árpádról is mint daliás férfiről emlékeznek meg a krónikák, aki mindenben apjára, Álmosra hasonlított. Ezekből az adatokból következtethetünk arra, hogy az Árpádok rendkívül magas termetűek voltak, főleg kortársaikkal ősszehasonlítva. Erről a magyar királyi udvar számos vendége megemlékezik. (K.M.E.)

* * *

Londoni Richard a keresztes lovagokkal jár Magyarországon III. Béla király idejében. Londoni Richard ismeri Barbarossa Frigyest, akit mítikus uralkodónak tartanak nyugaton, de ismer minden nyugati uralkodót. Amikor megpillantja III. Bélát, megdöbben. Elmondja: „Ezt az embert a teremtő különös erényekkel ruházta fel, termete magas, arca szép és nemes (igazi Turul arc), ha másról nem, uralkodói tekintetének előkelősége alapján lehet tudni, hogy ez az ember uralkodásra termett.” Londoni Richardot megdöbbenti Béla király szemefényének sugárzása.

(Szántai)

Boldog Temesvári Pelbárt (1435-1504) írja Árpádházi Szent Erzsébetről (1207-1231), aki örökölte a Turul nemzetség teljes erejét: „Imádkozás közben gyakran csodálatosan ragyogott az arca, és a szeméből mintegy a nap sugarai törtek elő… imája mást is lángra lobbantott. Mivel

ugyanis megrótt egy fiatalembert… ez megkérte, hogy imádkozzék érte. Amikor hát átadta magát az imádságnak, kiáltozni kezdett ezt mondván: Úrnő, hagyja abba, mert egészen elégek! S kezdte levetni a ruháit. Sokan, akik odafutottak, s a kezükkel megérintették, nem bírták elviselni a hőséget. Mihelyt pedig Szent Erzsébet befejezte imáját, az megszűnt hőséget érezni…”

(Karthauzi Névtelen, Holnap Kiadó Budapest, 2000)

Pándy Lajos „A rózsakoszorús menyasszony” című írásában olvasható: „… és nekem most attól melegszik fel hirtelen a szívem, hogy a mi nagyjaink szentek családjával kezdődik. Ennek a legendás családnak egyik legfényesebb csillaga: Árpádházi Szent Erzsébet.”

(Liptay Katalin, ed, Erzsébet, Helikon Kiadó, 1987)

III. Andrásról (1290-1301) írják, hogy szemefényében láttatni tudja a repülő sólymot. Olyan az ereje, mint a villámlás.

Az Árpádház kihalása után a magyarság a fényestekintetű uralkodót keresi, akinek van Turul a szemében. Mindössze két magyar király van az Árpádok után, akinek a szeme fényéről beszélnek: Nagy Lajos (1342-1382) és Mátyás király (1458-1490).

(Szántai Lajos „A Turul nemzetség” című előadásából)

* * * 

Amikor az Árpádház tagjairól, a Turul nemzetségről, történik említés, mindig fényről, ragyogásról, csillagokról beszélnek. Kun László király (1272-1290) így fogalmazott őseiről egyik oklevelében: „Szent őseink nyomában maradva, akik… igen szent tetteik következtében, mint a csillagok ragyognak, mindörökké.”

(Szántai Lajos „Szent őseink nyomában maradva…”, Főnix könyvek 16, Debrecen, 1998 )

Időtáblázat Ügyek születésétől a honvisszafoglalásig

787: Ügyek születése: Obadia, a Kazár Birodalom kagánja és környezete 780 után zsidó vallásra tért, az ebből következő reformok 800-tól felgyorsultak. Elégedetlenség, lázadások, krími felkelés következett. A kagán 791-es halála után támadásra indult a cordobai arab kalifátus és a szamakandi emír.

810: Ügyek kagán (810-840) Dentu-Magyariában: A 9. században a Kaukázus előterében Madjgarya város a Kuma folyó partján Kunmagyaría fővárosa. Nem messze tőle található Ügyek városa. A kabaroknak nevezett törzsek kiválnak a kazár kagán uralma alól és Dentu-Magyariában Ügyekhez csatlakoznak.

810-815:  Támadás éri a kazár Sarkhelt, az erődrendszer erősen megrongálódik. A vár Dentu-Magyaria felé a legerősebb kazár védmű, amelyből a Don áruforgalmának vámfelügyelet ellátják.

814. január 28.: Nagy Károlyt az avaroktól elrabolt magyar Szent Koronával együtt eltemetik Aachenben.

819: Álmos születése

825: Ügyek elfoglalja a Krím-félszigeten Szurozst a kazároktól. Kiéleződika Don és Dnyeper közötti Dentu-Magyaria viszonya Kazáriával és Bizánccal.

825: Szabí-arab megállapodás a kazárok ellen. A kazár kagán Theophilus bizánci császártól (829-842) kér építőmestereket Sarkhel erődrendszerének megerősítésére. Petronius irányításával megérkeznek a bizánciak és munkához látnak.

825: Mamun kalifa megveri a kazárokat.

834: Ügyek szabír király a Krím-félszigeten harcol a kazárok ellen. A Don alsó szakaszán folytatódik a kazár védmű építése bizánci hadmérnökökkel. A folyó nyugati partvidékét Dentu-Magyaria tartja kézben. Északról a varég-ruszok, délről görög, zsidó, alán és örmény kereskedők szállítanak Kazáriának .

835:  Bizánc újra birtokba veszi a 705 óta független Chersont, kormányzójává a sarkheli építkezés vezetőjét, Petroniust nevezi ki.

838: Ügyek megerősíti Kője (Kiev) várát. Szabír követjárás Bizáncban Theophilus császárnál. A szabír fehérmagyarok kazárellenes szövetséget ajánlanak Bizáncnak. A követség nem jár ereménnyel.

839: Álmos megnősül Kője/Kievben. Felesége Mária, Nyék-törzsbeli vezér leánya. A magyarok támadást intéznek Bizánc al-dunai telepei ellen.

839-855:  Álmos Kője/Kiev kapitánya.

840: Kője/Kiev erődjének befejezése, egyben városalapítás Keve, csák és Geréb hadnagyokkal, Álmos tízéves parancsnoksága alatt.

840: Árpád (840-907) születése.

840-850: Álmos tárgyalásokat folytat Bizánccal. Dentu-Magyaria és a Kazár Birodalom között három onogur-barszil gyepűtörzs volt Lebédiában, a Nyék, Kér és Keszi.

858: Árpád megházasodik.

860: Álmos átveszi a Nyék-törzs irányítását, a magyarok elfoglalják az egész Krím-félszigetet.

862: Dentu-Magyaria csapata a Kárpát-medencében előkészítő hadjáraton.

862-894: Hadjáratok a délkeleti területek megtisztítására és védelmi vonal kiépítése a bizánci szövetségre lépő bolgárok ellen. A fiatal Árpád fokozatosan visszaszorítja, majd kiűzi Salán (Zalán) bolgár fejedelmet a Duna-Tisza közéről.

881: Hadjárat a Kárpát-medencén túli területekre. Nyugat-Európa ismét megtapasztalta a hun-ogur alávetettséget.

882: Aszkold kievi varég kagán és Álmos nagykirály sözvetsége.

888: Újabb hadjárat nyugatra.

889: Hadjárat, Árpád gyula (889-904) vezetésével.

890: Hadjárat

890: Vérszerződés

892: Álmos szövetségben a Keleti Frank Királyság uralkodójával, Arnulffal. (887-896: király, 896-899: német-római császár

892: Hadjárat nyugatra. Árpád átveszi Álmostól a Megyer-törzs irányítását. A Nyék-törzs vezetése fiára, Leventére száll, aki horka lesz.

893: Hadjárat nyugatra. Kurszán (895-904) kende Bölcs Leó bizánci császár (870-912) követével Niketasz Szklerosszal szövetsége lép Simon bolgár cár ellen.

894: Hadjárat nyugatra. Al-dunai hadjárat Levente és Tas vezetésével a bolgárok ellen. Szabolcs, Tas, Tétény támad Marót ellen. A szövetséget kérő Bizánc elárulja a magyarokat és különbékét köt a bolgárokkal. Árpád fia Levente életét veszti a bolgárok elleni csatában, miközben hősiesen leköti az ellenség erőit, előkészítendő a honvisszafoglalást.

895: Honfeladás Dentu-Magyariában és honvisszafoglalás a Kárpát-medencében. A tökéletesen szervezett katonai hadművelet eredményeként szinte harc nélkül kerül a régi-új haza a magyarok kezére. Álmos halála: életáldozatával magára veszi a honfeladás minden magyart terhelő bűnét és fiára hagyja a Kárpát-medencei hadművelet és vérszerződésben egységessé vált magyarság irányítását.

Álmos (és Árpád) a fehér magyarok, azaz szabirok egyik mitikus őse volt.

(Kubinyi Tamás, Álmos hét könyve – I., Agora kiadó, Budapest 2010, 58-60 oldal)

Álmos (819-895)

VÉRSZERZŐDÉS

Padányi Viktor

A szabirok a bessenyők 880-888 közötti előnyomulásakor kettéválnak. Egy részük a régi hazába, a Kaukázus mögé, az ott maradt rokonokhoz húzódik vissza. A nyugatnak meg északnak kiterjedt Dnyeper-vidéki rész pedig a Dnyeper mögé hátrál, ahol aztán a hasonló sorsot ért és szintén idehúzódó onogur törzsekkel kötnek szövetséget, egymást vértestvérekül fogadó szerződést a közös védekezés céljából.

A vérszerződés két vagy több különböző képlet szerződése. Az onogur törzseknek önmagukban nem lett volna kivel szerződniök, hiszen ők amúgy is egy nép voltak már századok óta, ők vérségi kötelék voltak, nekik nem kellett a vérüket összecsurgatniuk. Vérüket csak különböző vérűeknek kell keverniük, hogy vérrokonság jöjjön létre. A vérszerződés minden kétséget kizáróan különböző fajú törzsek egyesülése volt, ez sine qua non-ja egy vérszerződésnak. Egyébként újra idézem a tényt, hogy a honfoglaló magyarság két különböző, tehát nem azonos nyelvet beszélt és hivatkozom Bartucz antropológiai vizsgálatainak eredményére.

A két szerződő fél közül a nagyobbik, a túlnyomó elem, amelyhez a másik, az onogur, csatlakozott, a szabir volt. Vagyis ki lehet mondani, hogy a szerződő törzsek két csoportja közül az volt nagyobb, lényegesebb, a tömörülés létrehozója, amely a Megyer-törzset s annak vezérét, a fejedelmet zárta magába.

(Padányi Viktor, Dentumagyaria, Editorial Transsylvania Könyvkiadó Vállalat, Buenos Aires, 1963, 139. oldal)

A vérszerződés tartalma

A vérszerződés a magyar hagyomány szerint a magyarság első alapszerződése, Európa első ismert alkotmánya, melyet a honvisszafoglalás nagy tette előtt kötöttek. A honvisszafoglaló hét törzs – Megyer, Nyék, Tarján, Jenő, Kér, Keszi és Kürtgyarmat – vezére kötötte egymással Etelközben K.u. 890-ben. Vérüket egy kupába csorgatták, összekeverték és minden vezér ivott a kupából a szerződésben vállalt kötelezettségeik megerősítéseképpen. Ezzel vértestvérekké, vagyis egy nemzetté váltak. Erősebb volt ez bármilyen nyugaton tett eskünél. Az azóta eltelt évszázadokban kötött bármiféle papírszerződésről nem is beszélve.

• Amíg Álmos nemzetsége él, a magyarok uralkodója mindig ennek nemzetségéből választassék.
• A közös erővel szerzett javakból senki ki ne zárassék.
• Azon nemzetségfők, akik Álmost szabad elhatározásukkal választották uralkodóul, sem a saját személyükben, sem utódaikban az uralkodó tanácsából ki ne zárassanak.
• Az utódok közül az, aki az uralkodó iránti hűséget megszegné, vagy viszályt keltene az uralkodó és annak családja közt, vére ontassék, miként a szerződők a saját vérükkel szentesítették esküjüket.
• Minden időkre átkozott és száműzött legyen Álmos, vagy az esküt tevő utóda, aki ezt az esküt megszegné.

A magyarok génállománya és az őstörténetek

A 2000-ben elvégzett Semino-féle, genetikai vizsgálatsorozat, Y-kromoszómás kutatási eredményei szerint:

“- A magyar férfiak 60 %-a az EU-19-es – őskőkorszakbeli – ősapa leszármazottja.

- A magyar férfiak további 13,3 %-a az EU-18,

11 %-a az EU-7,

és 8,9 %-a az EU-4 ősapa utóda.

Mindez azt jelenti, hogy a jelenlegi magyar férfiak 93,3 %-a négy ősapától ered, és 73,3 %-a már az őskőkorszakban a Kárpát-medencében élt férfiak utódja.” (Dr. Czeizel Endre: A magyarság genetikája 235. oldal, 3. bekezdés.)

További fontos megállapítása volt a Semino-féle vizsgálatnak az, hogy az urali népekre jellemző TAT (EU13+EU14) jelű gén a magyarokból teljesen hiányzik!

A honfoglalóknál hét mintából kettő esetben tudták kimutatni ezt a bizonyos Tat markert, ami uráli, vagy ha a jelenleg rendelkezésünkre álló archeogenetikai adatokat veszünk figyelembe, Belső-Ázsiába az ázsiai hunok irányába mutathat.

“2000-ben, a világ egyik legautentikusabbnak elismert folyóiratában, az USA-ban megjelenő Science-ben, Semino és 16 genetikus munkatársa közös közleményt tettek közzé. A magyar népesség vonatkozásában az alábbi megállapításokat tették:

1. A magyar nép ősei a napjainktól számított 40-35 ezer évvel ezelőtt Európában elsőnek megjelent europoid őstelepesek között voltak!!

2. A magyar nép populációgenetikai szempontból ma Európa egyik legkarakterisztikusabban elhatárolható népessége (amire az Eu19 haplotípus – őskőkori genetikai marker, a magyarokban, legmagasabb százalékarányban kimutatható jelenléte utal).

3. A magyar nép legközelebbi – genetikai szinten igazolható – rokonai a lengyel, az ukrán, továbbá a horvát nép. (Mit mondott Zrínyi?: Horvát vagyok, tehát magyar! Zrínyi a szkíta jogfolytonosság okán még tudta mit beszél.)

Genetikailag olyan, hogy “indoeurópai” nem létezik. Nincs “szláv” sem, csak “európai”, és értik ez alatt éppen a magyarságra legjellemzőbb haplotípusok csoportjával jellemezhető népeket. A magyar nép genetikailag európai, sőt, “őseurópai”. (Természetesen a nyelvünk is és az írásunk is az!)

Géneket nem lehet “kölcsönözni”, “átvenni”, hamisítani, csak és kizárólag örökölni! “A recens minták azt mutatják, hogy a 132 magyarországi és 99 székelyföldi férfitól, valamint ugyanolyan 113, illetve 84 nőtől nyert minta összetétele nem különbözik egymástól, és valamennyiüknek jó kilenctizede az európai őslakosságéval egyezik meg.” – olvashatjuk a Magyar Tudomány említett számában. Fontos észrevenni: a székely és a magyar nem különbözik egymástól!

Már a honfoglalás- és Szent István-kori Magyarország lakossága is szinte kizárólag biológiailag európai eredetűekből állt.” Az un. Honfoglalók csak hazatértek őseik földjére, vérrokonaik közé.

Az Eu19 haplotípussal kapcsolatosan megemlítendő, hogy az nem csak Európában fordul elő. Tekintélyes frekvenciákkal találkozhatunk Észak-Indiában, Pakisztánban és Közép-Ázsiában is, ahol egyébként a marker legnagyobb gyakoriságát éri el. Ezek azok a területek, ahol a szkíta, szaka, sumer, hun, szabír, pártus stb. kultúra kisugárzott és történetileg, régészetileg is kimutatható a jelenléte. Megállapítható, hogy az őstörténet kutatás egyiptomi, indiai, sumer, ázsiai elemei egy közel 50.000 éves nép, a királyi szkíták, vagy szaknyelven szólva az EU19 haplotipus kulturális epizódjai. Ezért a magyar nem származik sem a sumertól, sem az egyiptomitól, sem az ázsiai népektől, hanem az EU19 génállományú, Őseurópai, ősnép alkotott az említett helyeken civilizációkat, birodalmakat, az adott helyi populációkkal közösen.

Ezért van az, hogy a nagyon szembetűnő azonosságok mellett, karakterisztikus különbségeket mutatnak fel ezek az ősi kultúrák. Az azonosságot az EU19 őseurópai nép alapkultúrája adja, az egyedi ízt, pedig a helyi lakosság kultúrája adja. Ettől különbözik az etruszk, a pelazgtól, a föníciai a sumertól, az indiai szaka az ázsiai huntól, az ír kelta a Kárpát-medencei keltától. Ettől más az egyiptomi, a hurrita, a káld, a méd és a pártus, de az EU19 genetikai és kulturális információs tartalma köti őket össze.

Az Eu19-es haplotípus génfrekvencia térképe Európában Semino és munkatársai közleménye alapján. (Ábra: Gáspár R.)

Ahol a lila árnyalat megjelenik, ott az EU19 őseurópai nép tartósan megtelepedett és keveredett a helyi lakossággal, és elvitte magával a gabonát, a sertést, a szarvasmarhát, a kerámiát, majd a kereket, kocsit, lovat, nyerget, nadrágot, zekét, kabátot és nem utolsó sorban a hitvilágot, a vallást, a társadalmi felépítmény mellérendelő, köztulajdonon alapuló szerkezetét. (ezt nevezik ma Szentkorona értékrendnek)

Ezért az őstörténet kutatás terén nem a kabátot kell a gombokhoz hozzávarrni, hanem fordítva.

Az Angol régész, Gordon Childe szerint a kőkorban létezett egy azonos műveltségű nép a Mezopotámia, Kárpát medence, Kréta háromszögben. Észrevételeit 1929-ben tette közzé a The Danube in Prehistory c. művében.

“A Kárpát medence volt a szarvasmarha európai háziasításának gócpontja, mert a vad őse itt élt a legnagyobb számban. A sertés helyi vad őseinek háziasítását a Kárpát medencéből, főleg a bronzkorból lehet kimutatni.” A Kárpát medence az őskőkor (a paleolitikum)-tól kezdve Európa legsűrűbben lakott területe volt. A Kárpát medence nemcsak az állatok háziasításának volt az egyik legfontosabb gócpontja, hanem Európa benépesedésének is.

Az új kőkorban (neolitikum) a Kárpát medencében 3 nagy műveltségkör virágzott. – A KŐRÖS műveltség (i.e. 5.000) kiterjedt Erdélyre, Duna-Tisza közére, valamint a

Dunántúl Duna-Dráva szögletére. – A Nagyalföldön volt az alföldi vonaldíszes edények műveltsége (i.e. 4.000). – Míg a Dunántúlon a Dunántúli vonaldíszes edények műveltsége (i.e.4.000). Az utóbbi leletanyaga megtalálható a Bécsi és Cseh medencén keresztül egészen a Rajna vidékig.

H. Würm (Würm a göttingeni egyetem neves professzora) kutató igazolta, hogy a Kárpát medencében a gabonafélék kinemesítése az Őscirokból az i.e. 6.000-ben már befejeződött. Állítását igazolják a gabona termesztéséhez szükséges szerszámokat előállító kőipartelepek feltárásai és azok kormeghatározásai Tarcal, Tokaj, és Csitár határában.

A Kárpát medencéből származik – az epigrafikai és paleográfiai írásrendszer a gyökrendszerű, fraktál ősnyelvvel – a korong előtti és a korongolt kerámia – a gabona kinemesítése az őscirokból – a fémbányászat – a fémművesség – a háziasított sertés és szarvasmarha – az ötvös művészet és a technikai civilizáció alapja a kerék, a kengyel!

Gordon Childe és Fritz Sachermeyr szinte egybehangzóan írják műveikben, az Európai népek tanítómesterei a Kárpát medencei scythák voltak.

Ezért köszönet és hála mindazon őstörténet kutatónak, akik a Kárpát-medencei 50.000.- éves nép történelmét, annak szeletei feltárták, illetve ezen ősnép és más népek közös múltját, az ezen együttműködésből kifejlődő civilizációk „magyar” vonatkozásait feltárták.

(Forrás:  HYPERLINK “http://fusz.hu/index.php?op=full2&q=12849″ http://fusz.hu/index.php?op=full2&q=12849 )

A közlő megjegyzése:

Ez a tanulmány a Kárpát-medencei 50.000 éves ősgén jelenlétét bizonyítja a mai magyar férfiak 73,3%-ban.

A tanulmány 2000-ben készült. Magyar Tudományos Akadémia miért nem hozta nyilvánosságra? Ennek a tanulmánynak a napvilágra kerülésével a szellem kikerült a palackból. Az igazság napjai közelednek.

GESTA HUNGARORUM

Anonymus

Részletek Anonymus krónikájából államalapító Árpád fejedelem származására vonatkozólag:

3/ Álmos

Az Úr megtestesülésének nyolcszáztizenkilencedik esztendejében Ügyek, amint fentebb mondottuk, nagyon sok idő múltán Magóg király nemzetségéből való igen nemes vezére volt Szcítiának, aki feleségül vette Dentü-Mogyerban Önedbelia vezérnek Emes nevű leányát. Ettől fia született, aki az Álmos nevet kapta. Azonban isten, csodás eset következtében nevezték el Álmosnak, mert teherben levő anyjának álmában isteni látomás jelent meg turulmadár képében, és mintegy reá szállva teherbe ejtette őt. Egyszersmind úgy tetszett neki, hogy méhéből forrás fakad, és ágyékából dicső királyok származnak, ámde nem a saját földjükön sokasodnak el. Mivel tehát az alvás közben feltűnő képet magyar nyelven álomnak mondják, és az ő születését álom jelezte előre, azért hívták őt szintén Álmosnak. Vagy azért hívták Álmosnak – ami latinul annyi, mint szent -, mivel az ő ivadékából szent királyok és vezérek voltak születendők. De erről ne többet!

4/ Álmos vezér

Álmos vezér pedig, miután világra született, nagy örömére szolgált Ügyeknek és rokonainak, továbbá Szcítia majdnem összes előkelőinek, merthogy az apja, Ügyek, Mágóg király nemzetségéből eredt. Maga Álmos meg szép, de barna orcájú volt; a szeme fekete, de nagy; a termete magas és karcsú; … Álmos egyszersmind kegyes, jóakaratú, bőkezű, bölcs, derék katona volt; vidám adakozó mindazok részére, akik Szcítia országában abban az időben katonák voltak. Midőn pedig Álmos az érett kort elérte, … hatalmasabb volt és bölcsebb Szcítia összes vezéreinél. És az országnak minden dolgát abban az időben az ő tanácsai szerint vagy az ő segítségével intézték. Mikor érett ifjúvá serdült, Álmos vezér akkor feleségül vette azon a földön egy igen nemes vezérnek a leányát. Ettől született Árpád nevű fia, akit magával vitt Pannóniába, …

5/ Álmos vezér megválasztása

A hungárusoknak igen vitéz és a hadi viszontagságokban felette hatalmas nemzete, mint fentebb mondottuk, eredetét a szittya nemzetből vette, amelyet saját nyelvén dentü-mogyernak neveznek. És ez a föld túlontúl megtelt az ott született népek sokaságával… Ezért akkor a hét fejedelmi személy … tanácsot tartott … s olyan földet foglaljon magának, amelyen laknia lehet. Akkor a választásuk arra esett, hogy majd Pannónia földjét keresik fel. Erről ugyanis a szállongó hírből azt hallották, hogy az Atilla király földje, akinek az ivadékából Álmos vezér, Árpád apja származott… Tehát a hét férfiú szabad akarattal és egyetértéssel vezérül és parancsolóul választotta magának, sőt fiai fiainak is a végső nemzedékig Álmost, Ügyek fiát, és azokat, akik az ő nemzetségéből származnak, mivel Álmos vezér, Ügyek fia, továbbá azok, akik az ő nemzetségéből származtak, jelesebbek voltak nem dolgában, meg hadban is hatalmasabbak. Tudniillik az a hét fejedelmi személy nem dolgában előkelő, hadban hatalmas, hűségben állhatatos férfiú volt. Akkor közakarattal Álmos vezérnek ezt mondták: “A mai naptól kezdve téged vezérünkké és parancsolónkká választunk, s ahová a szerencséd visz, oda követünk téged.” Majd a fent említett férfiak mindegyike Álmos vezérért – pogány szokás szerint – saját vérét egy edénybe csorgatta, s esküjét ezzel szentesítette. …

6/ Esküjük

Az eskü első szakasza így hangzott: Hogy ameddig csak az ő életük, sőt az utódaiké is tart, mindig Álmos vezér ivadékából lesz a vezérük. Az eskü második szakasza így hangzott: Hogy ami jószágot csak fáradalmaik árán szerezhetnek, mindegyiküknek része legyen abban. Az eskü harmadik szakasza így hangzott: Hogy azok a fejedelmi személyek, akik a tulajdon szabad akaratukból választották Álmost urukká, sem ők maguk, sem fiaik soha, semmi esetre ki ne essenek a vezér tanácsából és az ország tisztségeiből. Az eskü negyedik szakasza így hangzott: Hogyha valaki utódaik közül hűtlen lenne a vezér személyéhez, vagy egyenetlenséget szítana a vezér és rokonai között, a bűnösök vére omoljon, amint az ő vérük omlott az esküben, melyet Álmos vezérnek tettek. Az eskü ötödik szakasza így hangzott: Hogyha valaki Álmos vezér és a többi fejedelmi személyek utódai közül az esküvel kötött megállapodásokat meg akarná szegni, örök átok sújtsa. …

A TURUL-NEMZETSÉG SZENTSÉGE

A LEGSZENTEBB CSALÁDFA

Molnár V. József

(részlet)

A hajdan volt ember hitében a szenteket Isten hívja el szolgálatra, tudásuk közvetlenül Istentől származik, bennük, általuk az Ő akarata munkál maradéktalanul… A Teremtő minden nemzetnek, nemzetiségnek, családnak, egy személynek, s az emberek különb-különb csoportjának, rétegének juttatott szentet…

Eleink, a Turul-nemzetség fényes királyainak idején Emese méhének madáráldotta gyermekét, ÁLMOST SZENTNEK  TARTOTTÁK, S AKKÉNT TISZTELTÉK, S A TŐLE SZÁRMAZÓ VEZÉRT, URALKODÓT VALAHÁNYAT. Nincs a világnak még egy olyan nemzetsége, amely egyenes- és oldalági leszármazottaiban annyi szentet adott volna az emberi-mindeneknek, mint Álmosé! De népünk a hagyományainkat értő, s azok szerint élő vidékeinken szentnek tudja Nimródot, Hunort és Magyart, s elhívottnak Isten-adta nagynak, gyalázat űzőnek Attilát, a Korona és a Korbács „érdemesét”-t…

S nincs a világnak még egy olyan hona, nemzete ahol, akinél a legfőbb szent a Korona lenne, aki az égből szállott alá, aki az érettünk emberré lett Isten – „Krisztus képe”, s István és László felajánlása okán Boldogasszony, örökös ég-adta királyságunk, örökös királynéjának éke. A magyar Szent Korona, mivel alkotója hasonlóképpen tette dolgát, mint a kisgyermek, mint Csontváry… – hagyta, hogy fogják, vezessék a kezét, mivel lét fölötti állapotban, révületben született, Isten tenyerén, valóban égből szállott alá, s a teremtő Úr Újszövetség értékű és érvényű kinyilatkoztatása; vele, általa, miképpen a szolgálatára rendelt magyari szentek valahányával Isten az eredendő, eleven rendet szándékozik visszaállítani, lehetőséget ad a Paradicsomát vesztett embernek, hogy amikor annak ideje érkezik az elveszett világba visszaemelkedhessék.

„Krisztus képe” szentjeinek személyenként más-más természetű dolog végzése osztatott, osztatik ki; s a szentek hierarchiájában királyiaknak adatik a legtöbb, a legnagyobb. Népünk szentjei közül Márton – akit a Középkor európai legendáriuma hun-magyar királyi sarjnak tart – az advent, az előkészület, az előkészítő (a kalendáriumban november 11-i névünnepe az adventot kapuzza); István és Imre, ekképpen, párosan az újulást előző, s adó szükséges áldozat (István névünnepén, augusztus 20-án töve szakad az addig látványosan teret-időt szervező nő-növényinek a határban, s bennünk csakúgy, s Imre november 5-én a minden-élet áldozatba fordulását hozza); László, a táltoskirály a „keresztelőnk”, „a” kereszténység valósítója, az akkorra már széthulló, jelzősödő keresztény világban (a kalendáriumban Keresztelő János június 24-i ünnepe közelében, június 27-én kapta meg helyét); Árpádházi Szent Erzsébet az alamizsna (névünnepét november 19-e hozza), ő a télelő, annak atyatermészetű minden-jósága, a test teljes lecsupaszodása, az adás, az odaadás, hogy a lélek fehéren izzó fészekkel várhassa a születni készülőt; Margit, királyi apja IV. Béla, s a vele-társ magyari urak halálos bűne miatt, érettünk, s valahányunkért: az akkor, a most, s a majdan élőkért engesztelés (ünnepe a köves, jeges atyai szigor idejére, január 18-ra esik)… Margitot apja ajánlotta, adta engesztelő áldozatul az egyháznak, hogy békítse e tettel Isten jogos haragját; de valójában már anyja méhében a Teremtő hívta el szolgálóleányának e szüzet, táltossá, szentté nemesítve őt magzat állapotában…

(Szántai Lajos, Az Örök Királynak leánya Árpád-házi Szent Margit, Főnix Könyvek 20, Debrecen 1999)

——–

Az Árpád-házi szentek nem környezetük hatására, nem imádságos, vezeklő életvitelük miatt lettek szentek, hanem azért, mert szentnek születtek, „ahogyan a Turul-nemzetség kiáramló fényfolyamából a szent királyok és királylányok születni szoktak” (Szántai Lajos).

———

A TURUL-NEMZETSÉG SZENTJEI

A Turul-nemzetség eddig összegyűjtött, szentté és boldoggá avatott, avagy szentként tisztelt szentjeinek névsora:

Szent István király (969/70-1038), Géza fejedelem fia

Szent Imre herceg (1007-1031), Szent István király fia

Skóciai Szent Margit királyné (1047-1093), Szent István király unokája – édesanyja Ágota Szent István lánya

Ágotát, Szent István leányát az angol katolikusok boldogként tisztelik.*

Szent Dávid vagy Dabid mac Mail Choluim Skócia királya (1085-1153), Skóciai Szent Margit fia, Szent István király dédunokája.

Szent Kálmán skót herceg, szintén Skóciai Szent Margit fia, Szent István király dédunokája, mint száműzött zarándok Ausztriában szenvedett vértanú halált.

Salamon királyt (1052-1090 körül) – I. Endre fiát – a pólai nép megcsodálta életében, halála után pedig oltárra emelte s az ottani papság misét és zsolozsmát végzett tiszteletére.* Hevenesi Gábriel S.J. Régi Magyar Szentség című 1737-ben kiadott könyvében Szent Salamon királyról ír.

Szent László király (1040-1095), I. Béla király fia, Vázsoly unokája

Árpád-házi Szent Piroska/Eiréné bizánci császárné (1088-1134), Szent László király leánya

Szent (?) Zsófia, II. Vak Béla király (1131-1141)  leánya, III. Konrád német császár fiával Henrikkel jegyezték el, majd elűzték. Az admonti kolostorban fejezte be életét.*

Csehországi ill. Árpád-házinak is nevezett Szent Ágnes (1205-1282), III. Béla király unokája – édesanyja Konstancia III. Béla leánya

Árpád-házi Nagy Szent Erzsébet (1207-1231), II. Endre király leánya

Boldog Gertrud premontrei apátnő (1227-1297), Szent Erzsébet leánya

Kálmán halicsi királyt (+1241), II. Endre fiát, a boldogemlékűek közt emlegetik a halicsiak.*

Árpád-házi Szent Kinga királyné (1224-1292), Lengyelország és Litvánia védőszentje, IV. Béla király leánya

Árpád-házi Boldog Jolán fejedelemasszony, majd klarissza szerzetesnő (1235-1298), IV. Béla király leánya

Árpád-házi Szent Margit, domonkos szerzetesnő (1242-1270), IV. Béla király leánya

Konstancia (+1300) IV. Béla leánya, Oroszországba került és ott tisztelik szentként.*

Árpád-házi Boldog Erzsébet özvegy és szerzetes (1260-1320), V. István király leánya

Anjou/Toulouse-i Szent Lajos (1275-1297), Árpád-házi Mária fia, V. István  király unokája

Portugáliai Szent Erzsébet királyné (1271-1336), II. Endre király dédunokája – nagyanyja Jolánta II. Endre leánya, az aragóniai Jakab király (Jaime I. De Aragón) hitvese, és akinek óriási a tisztelete Spanyolországban. Mint Violant d’Hongria, hitvesével együtt, több napon át ünnepelik minden évben, mint városalapítókat (1251).

Árpád-házi ifjabb Szent Erzsébet domonkos szerzetesnő (1292-1336), III. Endre magyar király leánya, az Árpád-ház utolsó aranygallyacskája

Anjou Szent Hedvig királynő (1374-1399), I. Nagy Lajos király leánya mind apai, mind anyai ágon, egyazon fokon, az Árpádházi szentkirályok vér szerinti ivadéka, lévén Nagy Lajos dédanyja Mária-, és Kotromanics Erzsébet dédanyja Katalin testvérek, mindketten V. István király leányai. (Szamosi József – Hedvig az angyalarcú királynő, Életünk, 1997. jul-aug. – írásában megjegyzi, hogy Bosnyák Erzsébet, Nagy Lajos felesége, és Hedvig is a közismerten magyar szellemű budai udvarban nevelődött, ott pedig a magyar nyelv tudása kötelező volt.)

Nagy Lajos királyunkat a lengyelek szentként tisztelik. Nagy Lajos úgy apai, mint anyai ágon a Turul-nemzetség leszármazottja. Benitendi velencei államkancellár mondta Nagy Lajosról: Nincs a világnak még egy királya, aki annyit tett volna birodalma és alattvalói javára, mint Lajos. S mégis nem öntelt ellenkezőleg, az Úristen mentől inkább felmagasztalta, annál alázatosabb és kegyesebb lett.*

(* – Meszlényi Antal: Magyar Szentek és szentéletű magyarok, Auróra könyvek, München 1976)

A magyar nép a Turul-nemzetség MINDEN királyát szentként tiszteli. De nemcsak a magyar nép és a Turulnemzetséget követő magyar királyok tartották “szent királyi elődöknek” Nimród király leszármazottait.

“Krakkóban a Szentek Közösségének temploma egy figyelemre méltó magyar kápolnával rendelkezik. Ott a magyar szentek sora Szent Árpáddal kezdődik. Igazán méltó a nagy mozaikkép a magyar szentek és boldogok hosszú sorához, végig a kápolna falán.” (Kardos Tamás)

„Áldott az a nép, melynek vannak szentjei, és amely tiszteli azokat, mert mindenkor áthatja az isteni áldás és szeretet.” (II. János Pál pápa)