ÁRPÁD NEVE



Kiss Dénes

 

Árpád Apánk a vezér II. – Ára értéke rangja becse sebhely (részlet)

Amikor a neveket vizsgáljuk, például az Árpád nevet, akkor egyúttal sajátos tömörítésnek vagyunk tanúi. Mégpedig olyannak, ami a név viselőjét kívánja tömören, de mégis pontosan bemutatni. Tehát eredetileg minden névnek ezért van külön jelentése. Igaz, nem mindegyiket lehet pontosan értelmezni. Főként azért nem, mert szűk térben és időben kutakodunk. Az Árpád név jó példa arra is, hogy bátran kell vállalni az évezredekbe nyúló jelentéseket, az időben meglehetősen távolra mutató szálakat. …

Több éves élőkészület után alakult ki kutakodási utam-módom az Árpád vezér nevének körüljárására, illetőleg arra, hogy a jelentés gyökereit, kapcsolódásait elemezzem. Az első ezzel foglalkozó dolgozatom, a Tiszatáj című folyóirat 1975. szeptemberi számában jelent meg, majd … kis módosítással 1984-ben a “Játék és törvény című könyvemben. Akkor a magyar mellett a finn és török szavak jelentéseit hívtam segítségül, e “törökösnek” vélt név értelmezéséhez. Miközben meggyőződésem, hogy ez a név alapvetően és teljességében magyar eredetű. Bár nem fogadom el magam sem Pais Dezső névképzési magyarázatát, amely az “Árpácska” szón alapul. … Óvakodjunk attól, aki szüntelen azt hiszi, hogy tudja a választ, a végleges megoldást. Most mégis azt állítom, hogy az általam fölvázolt lehetőség sokkal közelebb lehet a valódi magyarázathoz, mint az “árpácska”… A tanulmány első változatát elküldtem László Gyula régészprofesszornak, aki válaszában azt írta, hogy bár nem nyelvész, ő is tiszteli Pais Dezsőt, de az Árpácskát, mint a név eredetét némi kétellyel fogadja. A “d” csatlakozása az “árpa” szóhoz, mint birtokos ragé, ez alkotta volna meg az Árpád nevünket? A Buzád mintájára? Nem nagyon fogadható el, azért sem, mert viselője törzsekből önként és kinyilatkoztatva nemzetté vált népnek vezére, első embere lett. A “d” persze lehet a magyar nyelvben sajátosan kicsinyítő, ha úgy tetszik déd-elgető képző. Íme a kisded, édesded, kerekded – tojás-dad! – vagy hasonló jelentéssel a déd, dédi, dada, didi, duda, dundi, kisded és így tovább, ám ez sem erősíti azt a tételt, hogy így fejezi ki a név a vezérséget. Sőt, inkább kizárja! Ráadásul Attila hun király örökösének tekintették. Ezt a tényt egyaránt megerősítették azok a szavak, amelyek a finn nyelvben, majd a törökben s végül a szanszkrit nyelvben találhatók. S bármennyire szokatlan vagy váratlan ez az “ugrás” időben, térben – akkor még nem is említem a Közel-Keleten hajdan volt Árpád városát! – bizonyosra vehetők az összefüggések. Mert történelmileg végül is nem nagy az út, nem lehetetlen a kapcsolat. S ha így van, akkor kötelességünk szólni róla. De mielőtt ezt tennénk, jegyezzük meg, hogy a mássalhangzók azonosságát vettük figyelembe. Így az Árpád szavunkban megtalálható az “r”, a “p”, és a “d”. Illetőleg két szótagból áll ez a szó, ez a név. Az “ár”-ból és a “pad”-ból… A Vámbéry Ármin által is lejegyzett török szó, az “alput”, a következőket jelenti: fejedelem, herceg, kormány, tehát méltóság és hatalmi-uralmi gyűjtőnév. A török alp=hős, lovag, bátor, vitéz, valamint a volgai török nyelvben az alpaut jelentései: uralkodó, herceg, uralom, felsőbbség. Ha jól megnézzük, akkor az Árpád szavunkban említett mássalhangzók – r, p, d, – megtalálhatók az utóbbi török szóban, mégpedig azok rokon hangzóiként is. Íme L, P, T. Mivel az “l” az “r” lágy változata, megtaláltuk mindkettőben, a “p” jelen van, a “t-d” ugyancsak egymás zöngétlen és zöngés változatai, így hát mindkét szóban azonosnak vehető mássalhangzók találhatók. Kőrösi Csoma Sándor emlegetett szótárában mintegy ötszáz szó között ott van, éppen a végén, a másutt is emlegetett Loma-pada, azaz Anga királya, Anga uralkodója. (Kőrösi Csoma: “Loma-pâda Anga királya. N.B-Árpád”. Nagy S betűvel jelzi, hogy szanszkrit kifejezésről vagy szó.) Az Ár-pád szavunk második szótagját találtuk meg s ebből alakult a padre, pater, padisah, de még a Vater, father stb. is. Mivel a finneknek nem voltak királyai, az alábbi példaszavak köznapiak. De érdemes megfigyelni a jelentésüket. Különös tekintettel arra, hogy eredetileg két szóból forrott eggyé hajdanán az Árpád szavunk, még Árpád apánk, a honfoglaló vezér előtt?!

A finn nyelvben mintegy három-négy tucat olyan szóra bukkantam, amelyek szótöve az “ar”, köztük éppen arra az “arpa” szóra, amelynek jelentése máris megállít bennünket, hiszen sorsot jelent! S a többi “ar” szótövű finn kifejezés is figyelemre méltó. Érdemes bemutatni közülük néhányat. Íme:

arpinen =  forradásos, sebhelyes, (Talán ez a honfoglaló vezér forradásos, sebhelyes volt?!)

arpoja = sorsvető, sorshúzó,

arpallipu = sorsjegy (lippu = lap, figyeljük a mássalhangzók azonosságát!)

arpi = forradás, heg,

arvo = érték, becs, tisztelet, tekintély, (A rendes p-v váltásról van szó!)

arvoinen = érő, értékű, rangú, érdemes, méltó stb.,

arvokas = értékes, becses, nagy értékű, drága, tekintélyes, tisztes, méltóságos, méltóságteljes, érdemes, méltó, – a magyar jelentéseket abban a sorrendben írtuk, amint a kitűnő és lelkiismeretes Papp István követett a szótárában.

… ennyiből is látszik, hogy e szavak olyan jelzők, amelyekkel körül lehet írni Árpádot, a vezért. Hát még ha meggondoljuk, hogy az “ár” egyik jelentése az “értékkel” is összefügg s mindez az “úr”-ral is, akkor nagyon fontos az, hogy a szanszkrit nyelvben is hasonló szavakra lelünk. Kőrösi Csoma Sándor mintegy ötszáz szóból álló szótárat hagyott hátra, “mellékesen”, ám fontosnak tartva azokat, mert a biztonság kedvéért odaírta az angol jelentéseket is. Valamint megjelölte a szavakat H, azaz hindi, ebből volt kevesebb, vagy S, tehát szanszkrit származásuk alapján. Lássuk is mindjárt a nevezett szanszkrit szavakat.

argha = ár, becs, (price, value)

artha = érték, (price)

arha = ár, becs, (value, price)

arhati = becsül (values)

arthaka = érték, gazdagság, (wealth)

arthajna = értelem, (Akárcsak a magyarban, azonos a szótő! Angolul: understanding.)

artham = -ért, (Mint a magyarban, s angolul: for.)

Atila = előkelő, győzelmes, foglaló, de nem bizonyos abban Kőrösi, hogy szanszkrit szó-e? De angolul a következőket írja- “adi-la, successful, great chief, conqueror.” Egyéként ide kell írnunk az érdekesség kedvéért – noha Kőrösi Csoma Sándor mind a csaknem ötszáz szót a rokonság valószínűsítésével írta le -, hogy például a szanszkrit âtâ jelentése, atya, de a tâta is az, (father). Bizony mondjuk, hogy öreg tata, vén tata stb.

Lássunk néhány török szót is. Az az érdekes, hogy a török nyelvben, az “r” helyett inkább a lágyabb “l” hangzót találjuk. Ez azonban teljesen szabályosnak és természetesnek vehető hangzóváltás.

altin = arany, az ar-any szavunkban ott van az “ár”ra utaló szótő, így hát az ér-téket is képviseli, már az arany magában is értékjelző,

alp = hős, lovag, bátor, vitéz, tehát rangos,

alput = fejedelem, herceg,

âlâ = magasabb, felsőbb, legfelsőbb, kitűnő, remek, kiváló stb., jelentések jelzik az irányultságot, s az az érdekes, hogy az irány éppen úgy, mint az arány, egymásnak útmutatói, s egyúttal föltételezhetjük, hogy az ar, ár, er, ér, úr, valamint az él (élen az első, az első a fő, a fontos, s az “al” nemcsak alul-t, alsó-t jelent, hanem föntről, magasból lefelé való irányt is és például ezt fejezi ki az alku szavunk, amikor is le akarjuk szorítani az árat).

arsidük = főherceg,

artirma = érverés, áremelés, – tehát megvan az “ar”-“ár” kapcsolat itt is,

alpaut = uralkodó, uralom, herceg, felsőbbség,

alper = hős férfi,

alptigen = hősnek nevezett,

oran = arány, mérték

 

Ha benevezünk valahova, valamire – vagy beneveznek bennünket -, akkor mindenek előtt a nevünket adjuk meg, azt írják be, az veszik számba. De azt is mondhatjuk, akit számba vesznek, azt megnevezik s csakis névvel vehető emberszámba mindenki. Név szerint számolnak vele. Mint ahogy név szerint keresik, ha le akarnak vele számolni. S minden bizonnyal összefügg ezzel a nevel-növel szavunk, illetve akit nevelünk, azt a nevesítésekhez is hozzá segítjük. Hiszen … a nyelv lényeges tevékenysége a megnevezés, nevezetesen a névadás. S az Árpád név lehető jelentéseinek körüljárása, a névadás lehetséges összefüggéseire mutat példát. Ide még kívánkozik valami. Ott látjuk a finn szavak között a forradást és a sebhelyet (arpi), amelyből még valami érdekesre, fontosra lehet következtetni. Talán nem is alaptalanul.

Nem ismeretlen az a szokás, ami még a múlt század elején is divat volt. Azt tartották férfiasnak, akinek az arcán kardvágás sebhelyei voltak. A sebhely, másként heg arról tanúskodott, hogy az illető férfias, mert bátor, párbajokban – vagy korábban, éppen harcokban – szerezte a sebhelyeket. Nomád népeknél ezt mintegy kitüntetést, megkülönböztetést viselték a férfiak, a harcosok. Mivel a finneknek nem voltak királyaik, így jelentős vezéreik sem, (Bár a nevezetes “hakkapeliták” – hakka pällä = üsd  fejét – itt voltak Buda visszavételénél!), akiket, mint nevezetes katonákat számon tart a világ, maradtak a köznapi szavak, köznapi jelentések. Mi azért arra is következtethetünk, hogy e jelentések oldalhajtásai kapcsolatban vannak az Árpád szóval, vagyis Árpád talán sebhelyes, forradásos arcú férfi volt? Egyrészt, minden bizonnyal bátor volt. Magyarán híres, jó harcos volt, másként nem is választódhatott volna ki a fontos szerepre. Aztán az is lehetséges, hogy neki volt valamilyen eredendő neve. Azonban, amikor fejedelem lett, vezér lett – vez-ér! – ezeket az ér-tékeit nevébe is belevették. Tehát emiatt volt ÚR és KIRÁLY, illetve értékes és: uralkodó. A kapott neve megmaradt, mint az indiánoknál – Gyorsláb, Sasszem stb., – a tulajdonságai és helyzete következtében, de az eredeti megszólítását elfeledtük. Vagy addig nem is számított embernek, nem vették felnőtt számba, emberszámba, amíg nem kapott nevet, rangot. … Nép, nemzet uralkodójának különösképpen nem lehetett véletlenszerű a neve! A neveknek szerepe van a származásban, abban, hogy ki kinek a fia. (Ki fia-borja?) Ezáltal lehetett mindenkit számon tartani. … Végül szóljunk néhány régi magyar névről, illetve azok jelentéséről. Például az Aba, Abád, Abod stb. jelentése apa. Gondoljunk Juhász Gyula emlékezetes versének címére, ami nem más mint Tonuzoba, azaz Tonuz apa, – akit pogányságáért feleségével együtt, élve eltemettek – az abádi révnél. Gondoljunk Kemál Atatürk nevére, ez a szó azt jelenti, hogy a törökök atyja. Láttuk, hogy a szanszkrit nyelvben is előfordul ez a szó és apát, atyát jelent, valamint aligha véletlen az utolsó inka uralkodó nevében (Atahualpa) az “Ata” szótag? Az előbbiek nyomán gondolható, hogy a magyar Alpár név jelentése hős férfiú. …

A nyelv tehát a legnagyobb közösségi alkotás, a világ dolgainak hangok által való pontosítása megnevezése. Ezért a magyar nyelvet nemcsak szókincstárnak, hanem tudás- és ismeretek tárházának kell tekinteni. Kutakodásaink szerint, összehasonlíthatatlanabbul jelentősebben, mint a nyelvek többségét. A név azonban sokkal jobban hozzánk tartozik, mint bármely más szó, kifejezés. Személyiségünk része, ezért kötelező vigyázni a nevünk becsületére, arra, hogy ne essen folt a nevünkre és ne hozzunk magunk se szégyent rá! A név mi vagyunk, bennünket kép-visel! S az is, amit a nép visel.

Összegezve: az Árpád név két szóból tevődik össze. Az egyik az “ár”, ami magába foglalja, ráadásul több nyelven az “ér-ték”, “ér-dem”, stb., valamint “ér”-vényesen az “úr” jelentéseket. Az “ar”-anytól, az “ar”-ányon át az “ár”-ig “ér” ez az “ér”-dekes, tehát “ér”-deket képviselő szó jelentése. Ebből az “ér” benne van a vez-“ér” szóban is, és még láthattunk több, közvetve ide kapcsolódó “leágazást”. A szó – név – másik fele a “pád” pedig, ahogy kiderült, igencsak az uralkodás képviselője, a padisától a pádreig vagy akár a páterig-fatherig. Az Úristen is Atyaisten egyúttal. De Szentisten és Egyisten is, valamint Nagyisten. Újra “összejön” az “egy” és a “minden”, tehát, erő, uraság, nagyság, tekintély, azaz az isteni mindenhatóság jelentése. Hiszen az Úristen a Mindenható is! És mindez közvetlenül és közvetve, többszörösen benne van a magyar Árpád szóban, megnevezésben, névben. Ahogy az Attilában benne lehet az ata, atya, lám, Atyaúristen milyen csoda nyelvünk is van nekünk?! …

E rész végére ide írjuk azt a kevesek által ismert tényt, amit Borbola János új könyvéből tudunk. A könyv címe Királykörök.

Borbola János a hieroglifák magyar olvasatát közli új könyvében. Ő maga is megtalálta az Árpád nevet a hajdani, azóta eltűnt, nem sémi nép által hátrahagyott szövegben. Ők voltak az időszámítás előtt, mintegy 3700 évvel élt piramisépítők! És ő idézi a neves, világhírű A. H. Gardinert, méghozzá ekként: “Ide kívánkozik Gardiner megjegyzése, az egyiptomi Árpádról azt állítja, hogy Árpád volt Egyiptom első királya. Őt követte Ozirisz, majd Hórusz…”

Az kétségtelen, hogy az Árpád eredeti magyar név! Más mai nyelvekben – népeknél – nem található meg ez a név. Az is valószínű, hogy mindaz, amit ezzel kapcsolatban tapasztaltunk, szintén az ősvalóság része. De hogy miféle tájakra és időkbe gyökerezik eredete, azt most még ne döntsük el.

 

(Kiss Dénes, Aki fázik, fát keres, Püski, Budapest, 2001, 114-120 old.)

Copyright Árpád-tól Árpád-ig - Tervezte HunorNet