A MAGYAROK LEGRÉGIBB ÉS LEGÉRTÉKESEBB KINCSE…



A magyar rovásírást az egész magyar középkori történelem alatt, sőt még utána is használták. Eredete sok ezer évre nyúlik vissza, a magyar műveltség egyik legrégibb, ma is élő emléke. Az 1700-as években erdélyi iskolákban még tanították a rovásírást, s még a XIX. század végén is találkoztak pásztorral, aki a juhait a pásztorbotra rótt számokkal tartotta nyilván. A XVIII. századtól kezdve fokozott érdeklődéssel fordult a tudomány a magyar rovásírás felé.

Az ősi magyar írás nem csak a “tanult” réteg írása volt, hanem a magyar nép széles rétegei is használták mindennapjaikban. Ezt számos ősi lelet bizonyítja.

 

* * *

 

FRIEDRICH KLÁRA:

 

Minden dolgok közül, amelyek a Föld nevű bolygón történtek, a magyarok őstörténete a legcsodálatosabb…

Ha valaki őstörténetünkről többet akarna tudni, annak ismernie kell a rovásírást. De mit is jelöl ez a fogalom? A rovásírás a magyarok ősi írása, legrégibb írásrendszerek egyike, amelyet krónikásaink szkíta illetve hun írásnak neveztek.

A rovásírás legnagyobb jelentősége, hogy időben és térben összefogja a Kárpát-medence magyarságát.

 

Időben:

1. Kárpát-medencei ősiségünk bizonyítéka

2. A szkíta-hun-avar-magyar folytonosság bizonyítéka

 

Térben:

Összefogja a trianoni diktátum előtti magyarságot, mert Felvidékről, Erdélyből, Délvidékről, Kárpátaljáról, Őrvidékről egyaránt vannak rovásemlékeink.

Ha a rovásírás széles körben ismertté válna, nem lenne fenntartható az a történelmi hazugság, hogy a XI. század előtt nem volt saját írásunk és a nyugati térítőktől tanultunk meg írni, olvasni…

Forrai Sándor megállapítása szerint rovásírásunk együtt alakult és fejlődött nyelvünkkel, éppen ezért minden hangunkra volt és van betűnk a rovásírásban. Amikor a X.-XI. század tájékán át kellett térnünk a latin betűs írásra, egy fejletlenebb, szegényesebb jelkészletet kellett átvennünk, amellyel 13 hangunkat nem tudtuk lejegyezni. Ezek: ty, gy, ny, ly, sz, zs, cs, j, k, á, é, ő, ű. Ezért tűnnek fogyatékos írásműveknek az olyan emlékek mint az Ómagyar Mária siralom vagy a Halotti beszéd. Az, hogy írásunk együtt fejlődött nyelvünkkel, bizonyítja ősiségét, több ezer éves voltát és azt, hogy nem vettük át senkitől…

A rovásírás rendkívül egyszerű, logikus és természetes.

 

(Friedrich Klára – Szakács Gábor, Kárpát-medencei birtoklevelünk, a Rovásírás, 2003)

 

* * *

 

FORRAI SÁNDOR: A Kárpát-medence ősi íráskultúrája

 

Egy indiai bölcs mondás szerint áldott legyen az, aki az írást feltalálta. Az emberiség számára az írás feltalálása valóban az egyik legnagyobb áldás…

Az írás feltalálását a kb. 5500 évvel ezelőtt Dél-Mezopotámiában élt sumér népnek tulajdonítják. A városállamokban élő nép az írás feltalálásával rohamléptekkel fejlődött… A tudományok területén számos találmányukon kívül matematikai, geometriai és csillagászati eredményeik jelentősek. Így pl. zikkuratjaik tetején működtek az első csillagvizsgálók. A kis Mezopotámia írástudománya segítségével hatalmas kultúrközponttá fejlődött. Írásuk hatására alakultak ki az egyiptomi, föníciai, pelazg, görög, etruszk, latin stb. írások, amelyek az egész emberiség fejlődését szolgálják… Minden nép arra törekszik, hogy múltjából minél többet ismerjen meg, rendelkezzék minél több nemzeti önismerettel, nemzeti tudattal… Hogyan állunk mi, magyarok múltunk, nemzeti önismeretünk dolgában? … Volt-e valami közünk az írás feltalálásához és részesültünk-e áldásában? Rendelkezünk-e ősi írásbeliséggel, amely bizonyos rangot ad a népek nagy családjában? IGEN, OLYAN NEMZETI KULTÚRKINCSÜNK VAN, AMELLYEL KEVÉS NÉP DICSEKEDHET. Ősi írásunkról … kimutatható, hogy szinte valamennyi rovásírással kapcsolata van… (13. oldal)

Az erdélyi Tatárlakán 1961-ben N. Vlassa kolozsvári régész hamuval telt gödör fenekén 26 agyagszobrocskát, két kőfigurát, egy tengeri kagylóból készült karperecet és három rajzos agyagtáblácskát talált. Az utóbbiak közül kettőn képírás jelei fedezhetők fel… a jelek feltűnően hasonlítanak a Kr. e. negyedik évezred végének sumér képírására. A leletek világszerte nagy feltűnést keltettek, mivel a C14 radiokarbon vizsgálatok szerint az eddig legrégebbinek tartott, a mezopotámiai Uruk városából előkerült sumér írásnál mintegy ezer évvel korábbiak. A tatárlaki lelettel a Kárpát-medence egy ősi íráskultúra kialakulásának központjává vált… Torma Zsófia már 1879-ben utalt a tordosi jelek és az asszír-babilon írásbeliség kapcsolatának lehetőségére, amit A.H. Sayce is elfogadott, helyes a következtetés, hogy Közép-Európa egy bizonyos kultúrája területén ez az írásbeliség valóban használatban volt. … a leletek helyi homokos agyagból készültek, importról nem lehet szó…

A szovjet kutatók a C14-vizsgálat eredményeit a következőkkel támasztják alá. Az agyagkorongocskák anyaga a lelőhely anyagával azonos, nem mezopotámiai eredetű. Felvetődik a következtetés: a sumér írásbeliség felfedezői nem sumérok, hanem Erdély lakói voltak. Valójában hogyan magyarázhatnánk meg másként, hogy a legősibb írásbeliség Sumérban, amit a Kr. e. negyedik évezred végére datálnak, teljesen váratlanul és teljességgel kifejlett formában jelentkezett. A tanulmányhoz térképet is szerkesztettek. Ezen megrajzolták a feltételezett útvonalakat, amelyeken Erdély őslakói vihették írásukat Mezopotámiába és Egyiptomba is… (21-23 oldal).

Az újabb kutatási eredmények azt bizonyítják, hogy a közel-keleti íráskultúra létrehozója a szabir nép volt… A Kárpát-medencének a Közel-Kelettel évezredekre visszamenő kapcsolatából logikusan következik, hogy mindkét területen egymással rokon etnikum élhetett. A már említett újabb kutatások régészeti adatok alapján bizonyítják, hogy a Kárpát-medencében Kr. e. kb. hatezer évre visszamenőleg szabir nyomok mutathatók ki… Az eddigi régészeti leletek alapján Bíró (Bíró József, A szabirok őstörténete, Buenos Aires, 1986) megállapítja, hogy “… az Olt-völgyi erősdi kultúra (Erdély, Hargita megye) mintegy kétezer évvel megelőzi a suméroknak a történelem színpadára való jutását…” Fontosnak tartom Bíró azon megállapítását, hogy a szabir-sumér régészeti írásos leletek “egy és ugyanazon agglutináló nyelvet beszélő hatalmas népnek a tulajdona volt.” Ebből logikusan arra kell következtetnünk, hogy a magyarral rokon ragozó nyelv ősidők óta ismert volt a Kárpát-medencében. Bíró megállapítja: “Amint látjuk tehát, a mezopotámiai és a kárpát-medencei nép ez időpontban egy és ugyanannak nevezhető, mind régészeti, mind embertani alapon. Vallásuk, kultúrájuk és nyelvük ugyanaz, és szerves részei annak a nagy ősszabir területkörnek, melynek határai elnyúlottak a Földközi-tengertől messze az Aral-tóig, a Hindukusig és az Indus völgyéig is, terjesztvén a földművelés mesterségét valláskultuszával és kultúrvívmányaival egyetemben.”

… a Kárpát-medence nemcsak az írás eredetének egyik bölcsője, hanem egyesek szerint a szabir-magyarság révén őstörténetünknek is bölcsője. (28-29 oldal)

 

(Forrai Sándor, Az ősi magyar rovásírás az ókortól napjainkig, 1994)

 

* * *

 

VARGA GÉZA:

 

Az írás a gondolat rögzítése grafikus eszközökkel. Ez történhet a beszéd rögzítése nélkül (szimbólumokkal, preírással) vagy a beszéd hangjainak jelölésével (fonetikus írásokkal) … Egyetlen írásrendszer használatának kezdeténél sem találunk meggyőző bizonyítékot az írás kialakulására. Az emlékek alapján úgy tűnik, mintha az írás ötletét minden nép készen kapta volna s az idők során az írnokok nem javítottak az írás elvén, csupán bonyolultabbá tették az alkalmazást. Ezekből a tényekből visszafelé extrapolálva egy olyan ősi íráshoz jutunk el, amely egyszerűbb és sokkal inkább fonetikus volt, mint gondoljuk (Pope/1966).

Ne hallgassuk el, hogy e kikövetkeztethető ősírás rendszere, képe és technológiája emlékeztet a székely rovásíráséra.

 

(Varga Géza, A székely rovásírás eredete, 1998)

 

* * *

 

VARGA CSABA:

 

Az ABC története sok minden más mellett azt is elárulja, hogy a magyar nyelv őse (óvatosabban fogalmazva: a magyar nyelv igényeinek és hangkészletének tökéletesen megfelelő ABC-hez, és az ezt kiegészítő úgynevezett kultúrafüggő jelek garmadájához tartozó nyelv) volt “A NYELV” teljes Európában (és Ázsia nagy részén) a kőkorszak óta egészen addig, amíg a semmiből előkerülő és gyorsan gyarapodó indoeurópai faj el nem foglalta ezt a hatalmas területet. És átvették az itteni kultúrát, az ABC-t mindenképp…

… a kínai, a sumér, valamint az egyiptomi hieroglif és kieratikus írás, majd jóval későbbi lökéshullámként az egyiptomi démotikus ABC is, és még oly sok más írásrendszer is az ősi Kárpát-medencei ABC gyermeke. E műveltségek mindegyike ugyanis a jellegzetes Kárpát-medence-i jelsort használta, kezdeteiknél ez és csakis ez a jelsor található…

… Grover S. Krantz amerikai nyelvész azt állapította meg, hogy az európai nyelvek mai földrajzi elhelyezkedése egészen más lenne, ha a magyar nyelv nem lett volna jelen folyamatosan a Kárpát-medencében legalább 10.000 esztendő óta. Nem lehet meglepő, hogy az emberek és az írásjelek helyben maradása, avagy földrajzi elmozdulása között tökéletes szinkron tapasztalható… (19. old.)

… A legdöntőbb bizonyíték azonban az, hogy az ABC változatlanul maradt meg ilyen hosszú időn keresztül a Kárpát-medence keleti részén. Ez csak úgy lehetséges, ha változatlan műveltségű és nyelvű emberek ápolgatták, használták és adták kézről-kézre. Ez a maradandóság pedig csak úgy képzelhető el, hogy az ABC mindig is olyan volt az itteni emberek számára, mint a varrókészlet, a szerszámkészlet, vagy a pásztorkészség. S épp ezt bizonyítja, hogy a legrégebbi felírások szinte kivétel nélkül egyszerű emberek kezeírásai. Közkincs volt tehát az ABC. A napi élet szükséges eleme, olyan mint a leves receptje, vagy a cséplés, vagy az állattartás módja. Így maradhatott fenn sértetlenül ilyen hosszú ideig. A tudás szeretete és tisztelete éltette. (21. old.)

 

(Varga Csaba, Idő és ABC, Fríg Kiadó, 2003)

Copyright Árpád-tól Árpád-ig - Tervezte HunorNet