ŐSMAGYAR ÍRÁS



ÍRHATOTT-E ÁRPÁD FEJEDELEM ROVÁSÍRÁSSAL?

 

Friedrich Klára

 

(Előadás 2001. május 20-án, a Magyarok Házában tartott Árpád napon)

 

Szkíta-hun-avar rovásemlékeink szerint igen, egészen biztosan és ehhez még néhány honfoglalás kori rovásemléket gyűjtöttem csokorba az Árpád nap alkalmából.

A honfoglalás szót pontosítani szeretném, mert ez nem honfoglalás, hanem hon visszafoglalás, hazatérés volt igazából. Torma Zsófia, Marjalaki Kiss Lajos, Magyar Adorján, László Gyula régészeti, néprajzkutatói tevékenysége ezt igazolja.

Forrai Sándor is ezt írta rovásírás tankönyvének belső borítójára: Megjelent a hon visszafoglalásának 1100. évfordulója alkalmából.

 

Nézzük akkor az ebből az időből származó rovásemlékeket:

1. Fischer Károly Antal A hun-magyar írás és annak fennmaradt emlékei című könyvében a Csiki Székely Krónikát idézi, mely szerint a székelyek az Árpáddal kötött vérszerződés pontjai kőre metszették. „Zandirhám rabonbán idejében – így szól a Krónika – a hunos másik nemzete (a magyarok) Álmos fia Árpád vezérlete alatt bejövén, Zandirhám követeket küldve fogadá… s a Hat Kőszert, a hat kőre metszett törvényt kitévén rabonbáni módra Bondvárban áldozatot tartván a kövekről törvényeket olvasott föl és alkalmazott nemzetére… ”

2. A szabadbattyáni honfoglalás kori bronz övcsat, amelyen legkevesebb húsz rovásbetű van (számukat az összerovások miatt pontosan nem lehet megállapítani)

3. A marosmenti Magyarózd község határában Horváth István költő honfoglalás kori íjhoz tartozó rovásbetűket szarvasagancs lapocskát talált.

4. A Homokmégy-Halom-i honfoglalás kori temetőből előkerült nyíltartó tegezhez tartozó, rovásírásos csontlemezről írja Dienes István: „Azt is meg merem kockáztatni, hogy a rovásfeliratos tegez hordozója akár magát Árpádot vagy a nagyfejedelem hozzátartozóit szolgálta.”

Ugyanitt találtak egy csont bogozót két rovásjellel. A halom elnevezés nem véletlenül fordul elő lelőhelyként, mert a szkíta halomsírokra, vagy ezek aljába temetkeztek az utódok. Az ozorai fejedelem sírját is az ozorai temetődomb lejtőjén találták meg.

5. Honfoglalás kori kohókat tárt fel Stamler Imre Somogyban. Bodrog-Bűn. Itt találták meg a nagy vitákat kiváltó rovásfeliratos kohófúvókát.

6. Csak felsorolásképpen a honfoglalás kori és Árpád kori temetőkben talált rovásírásos gyűrűk lelőhelyei Deszk, Hódmezővásárhely, Klárafalva, Kunkerekegyháza, Ladánybene, Mezőberény, Székesfehérvár-Maroshegy. Ezek a leletek ismét az igazolják, hogy nálunk a köznép sem volt írástudatlan.

A rovásírásos honfoglalás kori emlékek bizonyítják azt is, hogy Árpád és népe nem törökül, kazárul, vagy finnugorul beszélt, hanem a szkíták-hunok-avarok nyelvén, amelyet napjainkban magyar nyelvnek nevezünk.

 

(Friedrich Klára – Szakács Gábor: Kárpát-medencei birtoklevelünk, a Rovásírás, Szakács Gábor kiadása, 2003)

A MAGYAROK LEGRÉGIBB ÉS LEGÉRTÉKESEBB KINCSE…



A magyar rovásírást az egész magyar középkori történelem alatt, sőt még utána is használták. Eredete sok ezer évre nyúlik vissza, a magyar műveltség egyik legrégibb, ma is élő emléke. Az 1700-as években erdélyi iskolákban még tanították a rovásírást, s még a XIX. század végén is találkoztak pásztorral, aki a juhait a pásztorbotra rótt számokkal tartotta nyilván. A XVIII. századtól kezdve fokozott érdeklődéssel fordult a tudomány a magyar rovásírás felé.

Az ősi magyar írás nem csak a “tanult” réteg írása volt, hanem a magyar nép széles rétegei is használták mindennapjaikban. Ezt számos ősi lelet bizonyítja.

 

* * *

 

FRIEDRICH KLÁRA:

 

Minden dolgok közül, amelyek a Föld nevű bolygón történtek, a magyarok őstörténete a legcsodálatosabb…

Ha valaki őstörténetünkről többet akarna tudni, annak ismernie kell a rovásírást. De mit is jelöl ez a fogalom? A rovásírás a magyarok ősi írása, legrégibb írásrendszerek egyike, amelyet krónikásaink szkíta illetve hun írásnak neveztek.

A rovásírás legnagyobb jelentősége, hogy időben és térben összefogja a Kárpát-medence magyarságát.

 

Időben:

1. Kárpát-medencei ősiségünk bizonyítéka

2. A szkíta-hun-avar-magyar folytonosság bizonyítéka

 

Térben:

Összefogja a trianoni diktátum előtti magyarságot, mert Felvidékről, Erdélyből, Délvidékről, Kárpátaljáról, Őrvidékről egyaránt vannak rovásemlékeink.

Ha a rovásírás széles körben ismertté válna, nem lenne fenntartható az a történelmi hazugság, hogy a XI. század előtt nem volt saját írásunk és a nyugati térítőktől tanultunk meg írni, olvasni…

Forrai Sándor megállapítása szerint rovásírásunk együtt alakult és fejlődött nyelvünkkel, éppen ezért minden hangunkra volt és van betűnk a rovásírásban. Amikor a X.-XI. század tájékán át kellett térnünk a latin betűs írásra, egy fejletlenebb, szegényesebb jelkészletet kellett átvennünk, amellyel 13 hangunkat nem tudtuk lejegyezni. Ezek: ty, gy, ny, ly, sz, zs, cs, j, k, á, é, ő, ű. Ezért tűnnek fogyatékos írásműveknek az olyan emlékek mint az Ómagyar Mária siralom vagy a Halotti beszéd. Az, hogy írásunk együtt fejlődött nyelvünkkel, bizonyítja ősiségét, több ezer éves voltát és azt, hogy nem vettük át senkitől…

A rovásírás rendkívül egyszerű, logikus és természetes.

 

(Friedrich Klára – Szakács Gábor, Kárpát-medencei birtoklevelünk, a Rovásírás, 2003)

 

* * *

 

FORRAI SÁNDOR: A Kárpát-medence ősi íráskultúrája

 

Egy indiai bölcs mondás szerint áldott legyen az, aki az írást feltalálta. Az emberiség számára az írás feltalálása valóban az egyik legnagyobb áldás…

Az írás feltalálását a kb. 5500 évvel ezelőtt Dél-Mezopotámiában élt sumér népnek tulajdonítják. A városállamokban élő nép az írás feltalálásával rohamléptekkel fejlődött… A tudományok területén számos találmányukon kívül matematikai, geometriai és csillagászati eredményeik jelentősek. Így pl. zikkuratjaik tetején működtek az első csillagvizsgálók. A kis Mezopotámia írástudománya segítségével hatalmas kultúrközponttá fejlődött. Írásuk hatására alakultak ki az egyiptomi, föníciai, pelazg, görög, etruszk, latin stb. írások, amelyek az egész emberiség fejlődését szolgálják… Minden nép arra törekszik, hogy múltjából minél többet ismerjen meg, rendelkezzék minél több nemzeti önismerettel, nemzeti tudattal… Hogyan állunk mi, magyarok múltunk, nemzeti önismeretünk dolgában? … Volt-e valami közünk az írás feltalálásához és részesültünk-e áldásában? Rendelkezünk-e ősi írásbeliséggel, amely bizonyos rangot ad a népek nagy családjában? IGEN, OLYAN NEMZETI KULTÚRKINCSÜNK VAN, AMELLYEL KEVÉS NÉP DICSEKEDHET. Ősi írásunkról … kimutatható, hogy szinte valamennyi rovásírással kapcsolata van… (13. oldal)

Az erdélyi Tatárlakán 1961-ben N. Vlassa kolozsvári régész hamuval telt gödör fenekén 26 agyagszobrocskát, két kőfigurát, egy tengeri kagylóból készült karperecet és három rajzos agyagtáblácskát talált. Az utóbbiak közül kettőn képírás jelei fedezhetők fel… a jelek feltűnően hasonlítanak a Kr. e. negyedik évezred végének sumér képírására. A leletek világszerte nagy feltűnést keltettek, mivel a C14 radiokarbon vizsgálatok szerint az eddig legrégebbinek tartott, a mezopotámiai Uruk városából előkerült sumér írásnál mintegy ezer évvel korábbiak. A tatárlaki lelettel a Kárpát-medence egy ősi íráskultúra kialakulásának központjává vált… Torma Zsófia már 1879-ben utalt a tordosi jelek és az asszír-babilon írásbeliség kapcsolatának lehetőségére, amit A.H. Sayce is elfogadott, helyes a következtetés, hogy Közép-Európa egy bizonyos kultúrája területén ez az írásbeliség valóban használatban volt. … a leletek helyi homokos agyagból készültek, importról nem lehet szó…

A szovjet kutatók a C14-vizsgálat eredményeit a következőkkel támasztják alá. Az agyagkorongocskák anyaga a lelőhely anyagával azonos, nem mezopotámiai eredetű. Felvetődik a következtetés: a sumér írásbeliség felfedezői nem sumérok, hanem Erdély lakói voltak. Valójában hogyan magyarázhatnánk meg másként, hogy a legősibb írásbeliség Sumérban, amit a Kr. e. negyedik évezred végére datálnak, teljesen váratlanul és teljességgel kifejlett formában jelentkezett. A tanulmányhoz térképet is szerkesztettek. Ezen megrajzolták a feltételezett útvonalakat, amelyeken Erdély őslakói vihették írásukat Mezopotámiába és Egyiptomba is… (21-23 oldal).

Az újabb kutatási eredmények azt bizonyítják, hogy a közel-keleti íráskultúra létrehozója a szabir nép volt… A Kárpát-medencének a Közel-Kelettel évezredekre visszamenő kapcsolatából logikusan következik, hogy mindkét területen egymással rokon etnikum élhetett. A már említett újabb kutatások régészeti adatok alapján bizonyítják, hogy a Kárpát-medencében Kr. e. kb. hatezer évre visszamenőleg szabir nyomok mutathatók ki… Az eddigi régészeti leletek alapján Bíró (Bíró József, A szabirok őstörténete, Buenos Aires, 1986) megállapítja, hogy “… az Olt-völgyi erősdi kultúra (Erdély, Hargita megye) mintegy kétezer évvel megelőzi a suméroknak a történelem színpadára való jutását…” Fontosnak tartom Bíró azon megállapítását, hogy a szabir-sumér régészeti írásos leletek “egy és ugyanazon agglutináló nyelvet beszélő hatalmas népnek a tulajdona volt.” Ebből logikusan arra kell következtetnünk, hogy a magyarral rokon ragozó nyelv ősidők óta ismert volt a Kárpát-medencében. Bíró megállapítja: “Amint látjuk tehát, a mezopotámiai és a kárpát-medencei nép ez időpontban egy és ugyanannak nevezhető, mind régészeti, mind embertani alapon. Vallásuk, kultúrájuk és nyelvük ugyanaz, és szerves részei annak a nagy ősszabir területkörnek, melynek határai elnyúlottak a Földközi-tengertől messze az Aral-tóig, a Hindukusig és az Indus völgyéig is, terjesztvén a földművelés mesterségét valláskultuszával és kultúrvívmányaival egyetemben.”

… a Kárpát-medence nemcsak az írás eredetének egyik bölcsője, hanem egyesek szerint a szabir-magyarság révén őstörténetünknek is bölcsője. (28-29 oldal)

 

(Forrai Sándor, Az ősi magyar rovásírás az ókortól napjainkig, 1994)

 

* * *

 

VARGA GÉZA:

 

Az írás a gondolat rögzítése grafikus eszközökkel. Ez történhet a beszéd rögzítése nélkül (szimbólumokkal, preírással) vagy a beszéd hangjainak jelölésével (fonetikus írásokkal) … Egyetlen írásrendszer használatának kezdeténél sem találunk meggyőző bizonyítékot az írás kialakulására. Az emlékek alapján úgy tűnik, mintha az írás ötletét minden nép készen kapta volna s az idők során az írnokok nem javítottak az írás elvén, csupán bonyolultabbá tették az alkalmazást. Ezekből a tényekből visszafelé extrapolálva egy olyan ősi íráshoz jutunk el, amely egyszerűbb és sokkal inkább fonetikus volt, mint gondoljuk (Pope/1966).

Ne hallgassuk el, hogy e kikövetkeztethető ősírás rendszere, képe és technológiája emlékeztet a székely rovásíráséra.

 

(Varga Géza, A székely rovásírás eredete, 1998)

 

* * *

 

VARGA CSABA:

 

Az ABC története sok minden más mellett azt is elárulja, hogy a magyar nyelv őse (óvatosabban fogalmazva: a magyar nyelv igényeinek és hangkészletének tökéletesen megfelelő ABC-hez, és az ezt kiegészítő úgynevezett kultúrafüggő jelek garmadájához tartozó nyelv) volt “A NYELV” teljes Európában (és Ázsia nagy részén) a kőkorszak óta egészen addig, amíg a semmiből előkerülő és gyorsan gyarapodó indoeurópai faj el nem foglalta ezt a hatalmas területet. És átvették az itteni kultúrát, az ABC-t mindenképp…

… a kínai, a sumér, valamint az egyiptomi hieroglif és kieratikus írás, majd jóval későbbi lökéshullámként az egyiptomi démotikus ABC is, és még oly sok más írásrendszer is az ősi Kárpát-medencei ABC gyermeke. E műveltségek mindegyike ugyanis a jellegzetes Kárpát-medence-i jelsort használta, kezdeteiknél ez és csakis ez a jelsor található…

… Grover S. Krantz amerikai nyelvész azt állapította meg, hogy az európai nyelvek mai földrajzi elhelyezkedése egészen más lenne, ha a magyar nyelv nem lett volna jelen folyamatosan a Kárpát-medencében legalább 10.000 esztendő óta. Nem lehet meglepő, hogy az emberek és az írásjelek helyben maradása, avagy földrajzi elmozdulása között tökéletes szinkron tapasztalható… (19. old.)

… A legdöntőbb bizonyíték azonban az, hogy az ABC változatlanul maradt meg ilyen hosszú időn keresztül a Kárpát-medence keleti részén. Ez csak úgy lehetséges, ha változatlan műveltségű és nyelvű emberek ápolgatták, használták és adták kézről-kézre. Ez a maradandóság pedig csak úgy képzelhető el, hogy az ABC mindig is olyan volt az itteni emberek számára, mint a varrókészlet, a szerszámkészlet, vagy a pásztorkészség. S épp ezt bizonyítja, hogy a legrégebbi felírások szinte kivétel nélkül egyszerű emberek kezeírásai. Közkincs volt tehát az ABC. A napi élet szükséges eleme, olyan mint a leves receptje, vagy a cséplés, vagy az állattartás módja. Így maradhatott fenn sértetlenül ilyen hosszú ideig. A tudás szeretete és tisztelete éltette. (21. old.)

 

(Varga Csaba, Idő és ABC, Fríg Kiadó, 2003)

Rovásírás a boszniai piramisokban?



2008.10.17.

Szakács Gábor

2008. augusztus 25-30-a között Sarajevoban rendezték meg a „Boszniai Piramisok Völgyéről szóló Első Nemzetközi Tudományos tanácskozás”-t, angol nevén röviden az ICBP-t (The First International Scientific Conference about the Bosnian Valley of the Pyramids).

A szervezők több, mint 50 tudóst hívtak meg Egyiptomból, Szaud-Arábiából, Kínából, Oroszországból, Lengyelországból, Nagy- Britanniából, Magyarországról,  Ausztriából, Horvátországból, Montenegróból és persze Bosznia-Herzegovinából.

Régészek, geológusok, fizikusok, egyiptológusok, kémikusok, építészek, geodéziai kutatók, írásszakértők fejtették ki véleményüket, az esemény helyszínéről tucatnyi újság és képcsatorna munkatársai tudósítottak.

Feleségemet, Friedrich Klára rovásíráskutatót, a visokoi piramisok és az újkőkori Tordos-Vinca műveltség rovásjeleinek korszakos jelentőségű összevetéséért már előzetesen a rendezvény egyik alelnökévé választatták.

Mivel személyesen nem tudott jelen lenni, én képviseltem és tartottam angol nyelvű előadást a tanulmányáról, amit a jelenlévő tudósok elfogadtak. Mielőtt a tanácskozásról beszámolnék,

röviden tekintsük az eddig történteket!

2005-ben történt, hogy a visokoi múzeum igazgatója felhívta a

az Amerikai Egyesült Államokban mintegy évtizede élő, bosnyák származású, Semir Osmanagic figyelmét a Bosna folyó völgyét körülvevő piramis alakú hegyekre.

Ez a hivatalos álláspont, amit nincs okom kétségbe vonni. Más kérdés, hogy Semir édesapja, a szeptemberben nyolcvanadik életévet betöltött Muris Osmanagic a jugoszláv állam idejében maga is országosan elismert geológus volt, akinek érdeklődését aligha kerülhette el a korábbi évtizedekben a visokoi Visocica hegy tökéletes piramis alakja. Annál is kevésbé, mivel 1930-as évekből származó, megbarnult fényképeken a mainál lényegesen  kevesebb növényzettel borított hegy a korabeli szemlélőben is aligha hagyott kétséget a hasonlóságot illetően. Hogy ez a hasonlóság  mégis csak most került szóba, annak alighanem ugyanaz lehetett az oka, amiért Magyarországon sem fogadja el a hivatalos történetírás a finnugor elmélettől eltérő nézeteket. Minden bizonnyal Bosznia-Herzegovinában is bolondnak nézték volna a visokoi piramist emlegetőket.

Amikor Osmanagic 2005-ben hozzákezdett a feltáráshoz, már felkereste a világ több száz piramisát. Noha hivatalos kutatói címe még nincs – a maya műveltségről szóló doktori munkáján most dolgozik -, széleskörű  ismereteket szerzett a világ eme csodáiról. És talán éppen a hivatalos cím hiánya bátorította, hiszen nem volt mit vesztenie, ellentétben azokkal a nemzetközi hírű szakemberekkel, akik a világ keletkezéséről és történeti korszakairól hangoztatnak elletmondást nem tűrő, ugyanakkor téves nézeteket.

Nem kisebb dologról van szó, mint hogy a bosnyák piramisok léte alapvetően újraíratja nem csak Európa, hanem az egész világ történelmét.

Az elmúlt két és fél év során az alábbi, legfontosabb tényeket sikerült megállapítani, amelyeket magam is személyesen láttam, tapasztaltam:

–   az eredetileg Visocica-nak nevezett, majd Nap piramisra átkeresztelt hegy négy oldala tökéletesen tájolt az égtájak felé.

–  –  az egyik oldalához vezető hegygerincben feltárt több kilométeres Ravne alagútban környezetidegen, több tonnás homokköveken a Tordos Vinca műveltség rovásjelei találhatók (az egyik  – ez saját felfedezésem – a Tatárlakai korong jobb alsó sarkában lévő megfeszített íjra helyezett nyílvesszőt mutatja, ami összerótt D és N, vagy Ny betű)

–   –  az alagút oldalelágazásait – szellőzőjáratait(?) – egymásra pakolt, szintén környezetidegen, laposra csiszolt kövekkel torlaszolták el.

–   –  a Nap piramis egyik élének részletét feltárták, azon magam is jártam

–  a Nap piramis  oldalát négy rétegben, egymással kötésben elhelyezett hatalmas, több tonnás kőlapok fedik

–  a Nap piramis kezdetektől szakrális helynek számíthatott, hiszen ennek tetejére építették Herzegovina uralkodójának várát (romjait jelenleg tárják fel)

–  a völgy túloldalán emelkedő Pljesevica hegy, új nevén Hold piramis, zikkurat jellegű, szintjei csigavonalban emelkednek, ez a köralak a hegypiramis felétől fölfelé élekké változik

–   a Hold piramis fennsíkban végződik, amelyen homokkő kavicsok ezreiből kirakott sétány, valamint csempeszerű homokkőlapokkal borított felület található  (utóbbiakon több rovásjel is megfigyelhető)

–   –  egy fennsíkról végzett kétszázméteres fúrás első 150 méterén felváltva jelentkeztek a homokkő-agyag rétegek, majd az utolsó ötven méteren napjainkban is egyedülállóan egységes szerkezetű, szürke cement(?) kőzeten haladt keresztűl  a fúró

–  néhány kilométerre Visokotól, a Vratnica nevű településen egy  félszáz méter magas, Toprakalija nevű tumulusz – földdel fedett kődomb (sír?) – oldalában 23 tonnás monolitot (kőoszlopot) ástak ki, amelyen szintén számtalan apró rovásjel fedezhető fel

–   az egyik feltárt szinten óriási, rücskös felületű kőlapok kerültek felszínre, amelyek öt-nyolc centiméteres fugái azt az érzetet keltik, hogy építői ezzel a módszerrel igyekeztek elejét venni a földmozgások közben bekövetkező károknak

–   Még hosszan lehetne sorolni a bizonyított tényeket, ám amint azt az egyiptomi  Dr. Nabil Mohammed Swelim, a Piramis Kutatások kandidátusa, az ICBP elnöke e sorok írójának elmondta, a feltárás kezdetén a munkálatokból és a dicsőségből kimaradt tudósok szakmai féltékenységből alpári támadásokat indítottak Osmanagic ellen.

Hogy mennyire nem a tényekről szól a vita azt a tanácskozáson elhangzott több, heves szópárbaj jól tükrözi.

És ezzel térjünk rá a sarajevoi találkozóra!

Dr. Aly Abdulah Barakat kairói geológus, bányászati szakember kifejtette, hogy a Nap,  Hold és  Sárkány – ez a völgyet körülvevő, de még fel nem tárt harmadik piramis –  elnevezésű, természet alkotta  alapképződmény jelenlegi formáját minden kétséget kizáróan emberi tevékenységnek tartja, akárcsak az egyesek szerint gleccser üledéknek nevezett konglomerátum kőzetet. Vele ellentétben a szintén egyiptomi Dr. Mohamed Ibrahim El-Anbaawy geológus, a Kairói Egyetem Tudományos Fakultásának tanára amellett kardoskodott, hogy minden kőréteg – így konglomerátum – és repedés földmozgások következménye. Arra persze nem tudott magyarázatot adni, hogy milyen természeti erők pakolták egymásra az alagút oldaljáratainak köveit, az egymás mellé, nyílegyenesen rakott kőlapokon miért nem látszanak földmozgások okozta törésnyomok. Arra aztán végképp nem tudott válaszolni, hogy az alagút mennyezetének beton szilárdságú konglomerátumába hogyan ágyazódhatott egy deszkaszerű famaradvány. A fa ugyanis csak lágy anyaghoz köt, következésképp ez akkor történhetett, amikor ez az El-Anbaaway által természetesnek

tartott kőzet lágy volt. Ennek idejét a brit és lengyel szakember C14-es  vizsgálattal adta meg: 35 000 év. Természetes kőzettani kialakulás szempontjából ez az időpont túl fiatalnak tűnik, a még lágy anyaggal történő munkálatokat feltételezve viszont akár hihető is lehet. Ez viszont azt jelenti, hogy ha piramis oldalához vezető, kiépített alagútban ennyi idős famaradványt találtak, akkor a piramishegynek ennél idősebbnek kell lennie!

A tanácskozás során fényképekkel és filmekkel kiegészített előadások hangzottak el a Szlovéniában, Angliában, Kínában, Egyiptomban feltárt, illetve feltételezett piramisokról, lehetséges szerepükről.  Minden 15 perces előadást 5 perces kérdés – felelet követett, amelyben a kérdezők megkérdőjelezhették az előadó által elmondottakat.

A tanácskozás során a Friedrich Klára által összeállított, a röviden székely-magyarnak nevezett rovásírás ábécé, a Tordos-Vinca műveltség, a gyergyói Tászok-tető, a francia Glozel köveinek és a bosnyák piramisok  egyszerű és összetett jeleinek nagyfokú hasonlóságát  bizonyító tanulmány nagy feltűnést keltett.  A kérdések nem is tudták megkérdőjelezni, ezek inkább arra vonatkoztak, hogy az említetteken kívül más írások miért nem kerültek be az előadásba. Erre könnyű volt a válasz, hiszen 15 percben még azt sem lehetett részletesen kifejteni, ami a beadványban szerepelt, de röviden megemlítettem a jelek portugál (Alvao), az iráni (Tepe Yahya), a sumer, egyiptomi, trójai, krétai párhuzamait is.

Egy kérdés arra vonatkozott, hogy azonosnak tartom-e a jelek alkotóit és a piramisok építőit? Erre csak azt válaszolhattam, hogy nem feltétlenül, hiszen a Tordos-Vinca műveltség jelenlegi ismereteink szerint 5-8000, ha viszont a Ravne alagútban talált deszkatöredék

35 000 éves, akkor a kettő közötti időszakban élt népcsoportot jelenleg megnevezni nem tudjuk.

A két napos helyszíni bejárást és ugyancsak két napos tanácskozást követően 11 tagú testület fogalmazott meg ajánlásokat a határozatokra. A szóhasználat arra törekedett, hogy lehetőleg mindenki számára elfogadható legyen, ami olyan jól sikerült, hogy a résztvevők valóban egyöntetűen megszavazták. Ezek lényege a következő:

– A boszniai Piramisok völgyének feltárása régészeti és geológiai fontosságánál fogva további sokoldalú tudományos kutatást igényel, ami feleletet adhat a boszniai piramis dombok (pyramid hills), a kiterjedt  alagútrendszer és as környék régészeti emlékeivel kapcsolatos kérdésekre.

– 2010-ben ismét össze kell hívni Sarajevoban a tanácskozást  még több, a világ minden részéről érkező tudós részvételével.

– Az ICBP Sarajevo központtal piramis kutatással foglalkozó intézet létrehozását javasolja.

– A  boszniai Piramisok völgye kutatásának elősegítésére

javasolja továbbá  Bosznia-Herzegovina egyetemeinek a diploma szintű régészeti oktatást.

A tanácskozás jelentőségét mutatja, hogy a megnyitón üzenetben köszöntötte az ország kormányfője, helyettese pedig személyesen méltatta. Ugyancsak személyesen üdvözölte a rendezvényt az ország idegenforgalmi minisztere, Egyiptom nagykövete, támogatásukról biztosították Sarajevo és Visoko polgármesterei. Mindezt akkor értékeljük igazán, ha tudjuk, hogy bosnyák tudósok egy csoportja korábban a feltárások leállítására szólította fel a kormányt. Ettől kezdve egyértelművé vált, hogy a visokoi piramis feltárások tényét a világ előtt elhallgatni, kutatóit nevetségessé tenni hitelt érdemlően nem lehet.

E sorok írója és Friedrich Klára saját tapaszatalatai és elsősorban a helyszínen talált rovásbetűk, jelek alapján meggyőződéssel vallja az emberi beavatkozás tényét.

Függelék:

Szakács Gábor eddig hétszer, Friedrich Klára kétszer járt a helyszínen.

(Forrás: internet)

A Föld legnagyobb és legősibb (30-40000 éves) piramisa – eddigi ismereteink szerint – a boszniai nap-piramis, amelyben székely-magyar rovásirás található.
A Duna TV interjút készített a kutatás szervezőjével Magyarországon. A felvétel magyar nyelvű, angol feliratozással.

http://video.google.com/videoplay?docid=783346653347657368#

Copyright Árpád-tól Árpád-ig - Tervezte HunorNet